"nagyon fáj"

köszönöm kérdésed, azóta megvagyok. a halál minden nap eszembe jut. hidd el, te is szeretnéd. ne félj tőle. olyan, mint a tűz. attól még, hogy belenyúlsz a lángba, érzed a forróságot, még nem égsz meg.
az emberi kapcsolatok meg olyanok, mint egy füzet. teleírod élményekkel-tapasztalatokkal, érzéseket szősz bele, színessé teszed a közös képekkel, aztán... kitépsz egy lapot? újrakezded egy új oldalon? ugyan már. ne csapd be magad, akkor már nem lesz ugyanaz. az összegyűrt lap ott lesz a kezedben, a helykihagyás egy űr lesz mindörökké. áthúzni sem tudsz semmit. próbálj meg néha a sorok között olvasni. néha lapozz vissza. nézz bizakodóan a még tele nem írt sorokra.

kacagj kínodban.

üvölts a mély csendben.

hadd, hogy fájjon, ami örömet okoz.

élj.

ido

erdekes dolog multon, jovon, no meg jelenen gondolkodva elidozni. vhogy az elso kettovel mindig is tobbet torodtek az emberek, pedig a jelenben elunk. hajlamosak vunk a tortenteken ragodni, feltenni a 'mi lett volna, ha', es hasonszoru - felesleges - kerdeseket, avagy a 'mi lenne, ha' kezdetuekkel beleeljuk magunkat olyasmikbe, amikbe nem erdemes. a jelennel nem foglalkozunk. azt csak hagyjuk, h elmenjen mellettunk. pedig abbol lesz a mult, az adja az alapot a jovonek.
bizakodunk, remenykedunk - sajnalkozunk, emlekezunk. visszahiv, elkepzel. sok butasag. megis...

10.55 p.m. 22/11/05, indeed.

végtelen

sosem lesz vége
a.) ?
b.) .
c.) !

choose one.

szép.

megtörlöd a vizes haját. a hasadon fekszik, onnan nézi a filmet. megfog, hogy ne ess le az ágyról. mosolyog rád, mikor felébredsz. nem szereti a kávét, de ha tőled van a csók, nem érdekes. megölel, amint megérkezel. viccelődik. vesz neked csokit. a szeme előtt van az a papírfecni, amit te írtál még két hete. fogja a kezed, úgy alszol el. megkérdi, hogy vagy. nézi, ahogy reggelizel.

leszámítva, hogy nem tudok mellette normálisan aludni, hogy hülyeségeken vhogy mindig sikeresen összekapunk, hogy még mindig nem igazán tudom magamat adni, ha vele vok... mégis jó. az a nyugalom, ami miatt kötődöm hozzá, egyre erősebb, és egyre nagyobb szükségem van rá. a békére, és rá is.

szal most ez így nekem jó.

és most tanulka még mindig. szerencsére rájöttem - persze már megint későn -, hogy ezt sem kell olyan vérkomolyan venni. úgy könnyebben megy.

-

egyre több időt akarok vele tölteni. egyre jobban ragaszkodom hozzá, és félek, h ez később megbosszulja magát. persze természetes, ha félünk az ismeretlentől.

a barátaimra sincs időm. kis szünetet szeretnék, de félek, h ez az elkövetkezendő hetekben szinte elképzelhetetlen. v csak egy nyugis napot még vidőszak előtt. mindig csak a rohanás. most is mást kéne csinálnom, de úgy éreztem, ha nem állok meg kicsikét... egyszerűen erre van most szükségem. csoki, tea, blindside, egyedüllét - apu bambán kinéző feje vok. meg fáradt, gyötört, nem teljes. képtelen vok kisírni magam.

hősuli

sok. tanmenetóravázlatmicroteachingpoemlearninggyors anyámkínja. de akkor is fogok szakítani időt a kapcsolatomra, ha már végre egyx van egy, és nem is akármilyen.

...

számoltam, háromszor fogtam vissza magam, mielőtt beszóltam. de ne nézz már hülyének, és ne mondd már el negyedjére is ugyanazt. tessék, beszóltam. aztán hallgathattam, majd feltolta az agyam és most legszívesebben lecsapnám, mint a legyet. ha meg nem szólok be, elhiszem magamról, h hülye vok. kiaszott életbe már.

mindennek már félórája, és még mindig ezen témázik, hallok mindent. á dehogy, nem vok ideges. nem kerülget ienkor az őrület.

a faszom fog majd pont neked megfelelni, baszd meg.