"ne feledd a masnit."

lenne egy egyesem az elejere, es ez lenne a leetedik bejegyzesem, hah.

amikor azt hinned, hogy nem, ennel a napnal mar nem lehet szarabb, amikor nem latod a kiutat,, amikor az hagy cserben, akire igazan szamitanal, mert hat ugye csak a testvered vagy mi a szosz, amikor a legjobban szeretteddel is kiszur az elet, amikor a szobadban hatalmas a rumli, mert epp koltoznel... akkor hiv fel egy jobarat, akkor ir rad egy masik (gyonyoru sorokat, meghozza), akkor nezel vegig egy olyan filmet, amin legalabb otszor elkezdesz sirni, akkor mutatjak a szulok a leghatalmasabb tamogatasukat es edesanya ezt meg meg is koronazza egy edes kerdessel, hogy mit kersz szulinapodra (annak tetejebe, hogy mar igy is sokat kertel toluk), akkor kapsz egy kedves melt. es akkor jossz ra arra igazan, hogy miert is erdemes ezt csinalni. a baratokert, az eletert magaert. ilyenkor leirhatatlan az az erzes, hogy hirtelen nem hogy egy, de tobb ember is eszembe jut, akivel megosztanam azt, hogy mennyire szeretem oket. hogy most kicsit over-emotional vagyok, de jo ez igy. persze aztan megosztanam veluk azt is, hogy a polgarmesteri hivatal szaksz, meg egyeni vallalkozoit sem am tomeny mamor igenyelni, mert kell hozza minden szirszar, amire meg gondolni sem mernel, hat az is (no nem egy korbacs meg egy borszerko). de belekezdtem, erkolcsim mar lesz. a diplomam holnap visszajon hozzam postan jol. 10.000 huf-ot is szandekomban all befizetni a hazipenztarba. a nyelvsulival is ledealeltem, hogy ne legyen gond, hogy nyiregyi marad a vallalkozasom szekhelye. konyvelo ismeros is akadt mar. tehat igazabol most csak varok, aztan amint kezemben lesz minden, irany ide, aztan oda, aztan megint ide, hogy onnan oda kuldjenek. jo lesz, bizony. kozben meg lehet dolgozni, koltozni a kedves szulinapjan, faterral ajtot furni, anyu vasarnapi ebedjet enni pesten, aztan este megpihenni es erezni milyen az, ha mar nem otthon laksz. fossam ossze magam, most olyan szentimentalis vagyok, nyerw. sot, nyervv.

a fules nyomja a fulem. dobozok mindenutt, dolgok az asztalon - nem itt kene lenniuk. varom, hogy szaradjanak a ruhak, hogy aztan zsakokba dobalhassam oket. anyutol megkaptam a melegszendvicssutot. amit nem tudom, hogy irnak helyesen. ezert hasznalni fogom inkabb.

volume 2.

our next stop is ..

amikor ugy erzed, hogy vicces vagy, es kivulrol
fujod egy olyan buszjarat nehany megallojat,
amelyen meg sosem utaztal,
akkor radjon a verbalis kenyszer,
hogy marpedig neked ezeket hangosan is
mondanod kell.

no meg aztan folyamatosan jarok internyulokra, annyin vagyok mar tul, mint amennyi meg hatravan. a tanulsag mar most is leszurodott, hogy a nyelvtanarsagra vallalkozni kell, a szo munka- es adougyi ertelmeben is. ezt nem akarjuk, de ha muszaj lesz, akkor elfogadjuk, mert ugy o az ur, a musz. no meg aztan remek es hangulatos nyelviskolaban jartam ma az orson, egesz megjott a kedvem, hogy akar mar holnap bealljak. de magam megtagadasa ma nem johetett szoba, ergo elobb merlegelunk, tablazatkeszitunk, leirjuk a benyomasokat, es majd csak aztan dontunk. de ha lenne vallalkozoim, akkor akar mar holnaptol lenne munkam. szal megsincs minden kapu bezarva elottem. pedig en mar azt hittem, hogy kb. arra hivatkozva is el lehet engem kuldeni, hogy barna a hajam es magas vagyok. vagy akarmi. de ma felcsillant a remeny jol. jahmegyhogyigy megdicsertek az angolom, aszonta a zsuzsa, hogy ahhoz kepest, hogy sosem voltam nyelvteruleten, tokeletes a nyelvtudasom. akkor most gondolkodhatunk, hogy ez kinek az erdeme. a magyar oktatast mar csak azert sem szeretnem jo szinben feltuntetni, nem es nem. tehat imadjuk a sorozatokat es a sok zenet, igen. ave, ave.
btw neha erdekesen erzem _itt_ magam. lassan kezdem meglelni a helyem, aztan mikor mar egesz jol ereznem magam, megrantodik alattam a szonyeg, es ujra rajovok, hogy jahogy.
vannak ilyen remek programok kilatasban, mint szukraszda meg kiallitodas, meg kirakatnezes ujra meg mozi, aztan mm, hogy megis mi jon ossze belole. igazabol en csak egyre vagyom, es az a nyugalom a masik mellett. ezt pedig nem lehet belepovel vagy egy csokitortaval kivaltani, ugye.

riding sucks

az ugy volt, hogy a kaller mindig mellettem hangoztatta, h neki bizony a kezeletlen menetjegyekre faj a foga, igy sikerult minden allomasnal felkelnem. nem, nem jo ugy aludni, hogy minden feloraban felriadsz. pont, amikor mar almodnal, amikor mar kezdodik a nem-tudod-hol-vagy...

nekem van a vilagon a legturelmesebb es legedesebb pasim. es irigylem is ezert magam. majd jol meg kell becsulni az ilyet, eztnefeledd.

move if you ain't care

a buszon ulve mar nem olyan erdekesek az arcok. lowenbraut viszont h a faszba lehet inni, azt nem ertem meg. nem a dobozzal van bajom, a sorrel magaval. pfuj. meg a 80asrol leszallo karomkodos faszit elneztem volna meg, erdekes tagnak tunt (a szo erdekes-erdekes mivoltan van a hangsuly itt e).

meg holnap megyek haza, es akkor jo lesz nekem, gondolom. szeressek mar harom orat vonatozni heti ketszer, naaa.

tudom, milyen a stoppolo-oltes, ajve. most akkor mar meno is lehetnek, vagy mi a kos.

tartja oket a pikszelkohezio.

az ugy volt, hogy lement a tabor, fokent. meg most keresem a munkat, hogy vegre videki kislanybol pesti picsa lehessen. a kedves azota csucsokke notte ki magat, dul a lav - sosem lesz jobb kapcsolatom, mert ez az, ami.

szal a taborrol csak annyit, hogy a tanulsag leszurodott egy emberrel kapcsolatban. viszont a tobbiek, szam szerint: 1, 2, 3, 4, 5, 6 - nah ok szamitanak, ok kellenek, veluk akarom tartani a. plane az egyessel es a harmassal, nagyon. baratok kellenek, akarki akarmit is mond. en beszelem a hulyeseget, de ram nem kell igyelni.

odahaza (mert mostmar itt tobbet toltok idot el, mint otthon - lesz nekem is otthonotthonom? lesz lesz, dolgozunk rajta) torpentek erdekes dolgok, apuka lehanyta a multmult vasarnap a szonyeget ketszer a nasznagyekna' - shame on you, shame on you. anyuka kicsit eroszakos, mikor kicsi lanya hazalatogat a baratjaval. neha a jo szandek forditva is elsulhet, ugyebar. nagyapa osszecuccol, es a fenyes nappal eltavot ker onnan, ahol allitasa szerint o csak megturt szemely, a kutya meg csaladtag. nem akarok belelatni egy 73 eves fejebe - de valahol megertem ot is.

az en fejem meg mindig kaptalan, bar a tavaly oszi abrandozasaim es antiszocsagaim muloban vannak. az elet ize tarsas enem kielese kozben tapasztalhato meg csak igazan, ilyenkor ugyanis meg lehet osztani a masikkal peldaul azt, hogy. most ugysem jut eszembe semmi ilyen.

az egyetemen is jo lett az atlagom, a vizsgakon is be tudom bizonyitani, hogy az altalam nem olvasott muvekrol is lehet ugy beszelni, mintha. csak szepen kell mosolyogni, meg hagyni kell a tanart is beszelni. aztan hevesen bologatunk, majd oromkodve elerjuk a vonatot.

fordulopont nem volt, hosszu, mely es szaros godrokben valo hevereszes viszont igen. a vergodes emily elettartamat az okozta / okozza, hogy meg mindig keresem a helyem. immaron tobb, mint fel eve ingazok pest es nyiregy kozott, fel hetet itt toltok, fel hetet ott. a hutoben nem tudom, mi van, a szobamra mar nem ugy tekintek, mint regen, viszont ez nem az en agyam, ide nem fizetem az alberletet. szal mostmar eleg egy picit, ezt nekem senki nem mondta, hogy ugyan lanyom keszulj mar fel erre, hogy egy taskabol fogod elni az eleted honapokon keresztul. persze legalabb van, aki cipeli helyettem. es remeljuk sokaig meg meg is lesz. no nem a teherbirasa miatt szeretem, ugye.