szép.

megtörlöd a vizes haját. a hasadon fekszik, onnan nézi a filmet. megfog, hogy ne ess le az ágyról. mosolyog rád, mikor felébredsz. nem szereti a kávét, de ha tőled van a csók, nem érdekes. megölel, amint megérkezel. viccelődik. vesz neked csokit. a szeme előtt van az a papírfecni, amit te írtál még két hete. fogja a kezed, úgy alszol el. megkérdi, hogy vagy. nézi, ahogy reggelizel.

leszámítva, hogy nem tudok mellette normálisan aludni, hogy hülyeségeken vhogy mindig sikeresen összekapunk, hogy még mindig nem igazán tudom magamat adni, ha vele vok... mégis jó. az a nyugalom, ami miatt kötődöm hozzá, egyre erősebb, és egyre nagyobb szükségem van rá. a békére, és rá is.

szal most ez így nekem jó.

és most tanulka még mindig. szerencsére rájöttem - persze már megint későn -, hogy ezt sem kell olyan vérkomolyan venni. úgy könnyebben megy.