7/21/2008

riding sucks

az ugy volt, hogy a kaller mindig mellettem hangoztatta, h neki bizony a kezeletlen menetjegyekre faj a foga, igy sikerult minden allomasnal felkelnem. nem, nem jo ugy aludni, hogy minden feloraban felriadsz. pont, amikor mar almodnal, amikor mar kezdodik a nem-tudod-hol-vagy...
nekem van a vilagon a legturelmesebb es legedesebb pasim. es irigylem is ezert magam. majd jol meg kell becsulni az ilyet, eztnefeledd.

move if you ain't care

a buszon ulve mar nem olyan erdekesek az arcok. lowenbraut viszont h a faszba lehet inni, azt nem ertem meg. nem a dobozzal van bajom, a sorrel magaval. pfuj. meg a 80asrol leszallo karomkodos faszit elneztem volna meg, erdekes tagnak tunt (a szo erdekes-erdekes mivoltan van a hangsuly itt e).
meg holnap megyek haza, es akkor jo lesz nekem, gondolom. szeressek mar harom orat vonatozni heti ketszer, naaa.
tudom, milyen a stoppolo-oltes, ajve. most akkor mar meno is lehetnek, vagy mi a kos.

7/18/2008

tartja oket a pikszelkohezio.

az ugy volt, hogy lement a tabor, fokent. meg most keresem a munkat, hogy vegre videki kislanybol pesti picsa lehessen. a kedves azota csucsokke notte ki magat, dul a lav - sosem lesz jobb kapcsolatom, mert ez az, ami.
szal a taborrol csak annyit, hogy a tanulsag leszurodott egy emberrel kapcsolatban. viszont a tobbiek, szam szerint: 1, 2, 3, 4, 5, 6 - nah ok szamitanak, ok kellenek, veluk akarom tartani a. plane az egyessel es a harmassal, nagyon. baratok kellenek, akarki akarmit is mond. en beszelem a hulyeseget, de ram nem kell igyelni.
odahaza (mert mostmar itt tobbet toltok idot el, mint otthon - lesz nekem is otthonotthonom? lesz lesz, dolgozunk rajta) torpentek erdekes dolgok, apuka lehanyta a multmult vasarnap a szonyeget ketszer a nasznagyekna' - shame on you, shame on you. anyuka kicsit eroszakos, mikor kicsi lanya hazalatogat a baratjaval. neha a jo szandek forditva is elsulhet, ugyebar. nagyapa osszecuccol, es a fenyes nappal eltavot ker onnan, ahol allitasa szerint o csak megturt szemely, a kutya meg csaladtag. nem akarok belelatni egy 73 eves fejebe - de valahol megertem ot is.
az en fejem meg mindig kaptalan, bar a tavaly oszi abrandozasaim es antiszocsagaim muloban vannak. az elet ize tarsas enem kielese kozben tapasztalhato meg csak igazan, ilyenkor ugyanis meg lehet osztani a masikkal peldaul azt, hogy. most ugysem jut eszembe semmi ilyen.
az egyetemen is jo lett az atlagom, a vizsgakon is be tudom bizonyitani, hogy az altalam nem olvasott muvekrol is lehet ugy beszelni, mintha. csak szepen kell mosolyogni, meg hagyni kell a tanart is beszelni. aztan hevesen bologatunk, majd oromkodve elerjuk a vonatot.
fordulopont nem volt, hosszu, mely es szaros godrokben valo hevereszes viszont igen. a vergodes emily elettartamat az okozta / okozza, hogy meg mindig keresem a helyem. immaron tobb, mint fel eve ingazok pest es nyiregy kozott, fel hetet itt toltok, fel hetet ott. a hutoben nem tudom, mi van, a szobamra mar nem ugy tekintek, mint regen, viszont ez nem az en agyam, ide nem fizetem az alberletet. szal mostmar eleg egy picit, ezt nekem senki nem mondta, hogy ugyan lanyom keszulj mar fel erre, hogy egy taskabol fogod elni az eleted honapokon keresztul. persze legalabb van, aki cipeli helyettem. es remeljuk sokaig meg meg is lesz. no nem a teherbirasa miatt szeretem, ugye.

5/12/2008

last kiss ever

kicsit ontorvenyunek lenni, az volna... .
egyedul lenni es megsem. buzz buzz. beszivni a napsugarat, nagy levegot nyelni.
kiszallni e vilagbol. megszabadulni a hetkoznapisagtol. csendet.
unom.

4/02/2008

so you know... rly

when you realize that nothing will happen in the way you expected... when you cannot control anything, when everything just goes on its way and screws up everything in your life.
oh yeah, that hurts bad, rly bad.
do not know what to do, how to react, what to say. just wanna grab somebody i love for a hug. for a big hug. big-big hug. fuck that fucking human nature, our helpless and unpredictable nature.
kinda tired of this circle. kinda wanna end that.
ye knau what ai min.

3/11/2008

blaah

en kerek elnezest, hogy a labamra mert lepni. maga taplo oregember, tessek csak leszallni a buszrol a putrireszleg utan, igen. libasorban, lehetoleg, hogy orom legyen nezni.
akarki van melletted, igazabol sosincs veled, amikor szukseged lenne ra. a szuk segged kellhet neki, bar azzal is akadhatnak problemak. viszont fogadjuk mar el egyszer, s mindenkorra, hogy ez a nagy itt vagyok / leszek neked mindig duma bullshit, hazugsag, lol-kategoria es do not believe coz its not worth it. lazadas, konvoj, puputeve a szalonban.
annyira mocskosul szar ez a kave, hogy mar elertem arra a szintre, mikor orom inni. megjegyeznem, ez mar jo.
a tordelo jofej volt, es nem mocskolt bele nagyon a munkamba. verinajsz, majd kapsz szaloncukit. vagy nyalokat a hajad koze.
csak pislogok, hogy miert totyog mindenki elottem, hogy miert kell a jardat felbontani, hogy miert kell szetbontani a varos felet (a masikat meg elkurva hagyni), hogy apam miert vesz plazmatevet. tenyleg, azt nem is irtam: ma a nappaliban a monikaso szathetcentisen figyelt bele a. zomg, bizony. igy a csunyabb emberek meg csunyabbak, a cicik meg nagyobbak, pucer faszokat meg miert nem mutogatnak fomusoridoben, kerdem en. bar nem is jarok a nappaliban, csak muszajbol, szal asszem ez is mindegy. mindenesetre a szuk szorol nem csak a szukseg jut mostmar eszembe, hanem apam latasmodja is. jahogy a mije, kerdezhetnonk.

3/02/2008

amazing/wonderful effects of last night's concerts

past memories reminding me of their 'pastness' - always good to know that they are all gone and will never happen again.
live for today or for the future, if you're brave enough. nor am i but maybe time will help.
night experience:
sitting on the stairs, waiting for the answer from mah darlin'... then he, the never-forgotten friendish never-friend appears. turning his back to me, not wanting to show himself to me. then, walking to the table, _our_ table, not his. he's there again, smilin'. hugs. all the rage and anger goin' away - the same ol' feelin' reappears, the world ceases for a moment which we live for. then the dialogue we've waited for so long begins, confessions take place and almost everything seems to be solved.
he still thinks that i'm his beautiful. i don't believe in it anymore but it's always good to hear. calming thought that somebody has such a nice opinion about me. disturbing that he still ... you know what? it doesn't matter now. not now.