...ik

eltűnt néhány érzés, néhány barát. minden változ...

foska

kilóg a lóláb!

milyen lóláb?

a tíz kiló láb!

nem, nem, a hóvégék nem jók, nem szeretjük. pláne a mostanit. meg az igazságtalanságot. meg hogy a barátaim nem azt kapják, amit megérdemelnek. [szomorú].

viszont kaptam zsiráfos pólót, így már lassan teljes a dizány. if you have any zsiráfos cucz, gimme that now.

pozsonyi kocka

hogy is szoktam mondani? aham..

"ez számomra ilyen hard-to-believe kategória". viszont csupajóság, bármennyire nem hiszek a tündérmesékben.

candle

az állatkert aljanépe kivonult az aszfaltra előadni a "nézd, milyen undorító vagyok!" c. műsort, premier pláne, hála az esőnek. szép a természet, mit is mondhatnók.
meg persze szeretek hülyeségeket beszélni juditon a fáradtság miatt, meg laptopot használni úgy, hogy a hogyanját nekem soha senki nem mutatta meg. izé, nyaff.
gyagyásnak lenni jó. most viszont belerakom magam az ágyba alvás céljából jól.

168. nap

akkor most elmondanám, hogy ő az, aki.

egy tóparti sétás, ágyban sokat heverős, napsütéses, kellemes napot simán el tud rontani egy darab momentuma az estének. onnantól borult az egész. arról már nem is beszélve, hogy a mai nap hogy indult.

a húsvét szépsége, hogy futurisztikus belsőt ölt a család hűtője. percekig lehet félig a hűtőbe mászva keresgélni az alufóliába csomagolt dolgok közül azt, amelyik neked kell. és naná, hogy mindig az utolsóra fáj a fogad.

ferde

pocsolyában a nap nyugszik e.

lelkemnek szépsége elterül a fotelon,
aztán kúszva szökik a plafon felé a falakon.
kedves egyed mosolya a levegőben,
néznélek némán, simogatnálak ölemben.

aludj, kérlek.

üres állomás

mikor eljövök, azt hiszem jobb lesz máshol.

nos, nem. most hiányzik csak igazán.

kérlek, maradj még.

thirteen

tesóm gépe nem megy, és úgy netezek. dekurvajó.

most ilyen semminek sem tudok örülni kedvem van. bebújnék a sarokba és magamra pakolnám a plafont. ami boldogít, hogy bunkó elment dolgozni, nem hallom ma a hangját. ami viszont elszomorít, hogy most nem azzal vagyok, akivel szeretnék.

nincs kedvem a rejtvényekhez, meg a másik jókedvéhez.

meg úgy natúr baszódjon meg sokmindenki ebben a világban, kezdve a téós nyanyákkal az olyan emberekig, akik buták, mint a föld, és velem egy buszon járnak. meg akik nem bírnak kicsit odébbállni, ha nem férek el a járdán / buszon / folyosón, akárhol.

nevetséges, hogyha nincs konfliktus, akkor csinálni kell. nemokos.

rose

[ritmusra bólogat-bólogat]

itt volt a kedves, és asszem mostmár egyre jobb minden. meg a nap is süt, aminek jól lehet örülni.
ha lehetne választanom, kihagynám azt az elkövetkezendő időszakot, amikor csak kóstolgatni fogom az igazi életet, munkával, nemitthonlakással, önállóssággal. persze úgy tűl egyszerű lenne az egész.

gidipacaaaal!

35 óra talpon, aztán 15 óra alvás. eredmény: vérző cserepes szájszél, megfázás és mindig bedugult orr, némi csalódás, fájó szem, remegő kezek, sok-sok ajándék, egy db aranyérem.

egy élmény volt nem kicsit kellemes és emlékezetes momentumokkal.

az élet viszont nem áll meg, és ennek a két kiesett napnak köszönhetően szépen beszívtam a hétvégét. de akkor is megérte.

gepirgepir #5

nemakaroktöbbetgépírni,szalmostnincsnormálisposzt.
szori.

gepirgepir #4

a víziló egy tehénfajta, nem?

átestem az undoron, a heróton, a szeretnék-nem-itt-lennin... asszem vége. viszont a gidipacalt huszonkibaszottötször leírni _gyilkos_. és egyre szarabbul is érzem magam eüileg. és vh nem itt szeretnék most lenni.
szabályosan elküldtem a picsába egy leányzót, miután 1. elfoglalta a gépem, 2. a kedvenc pulcsimon tesztelte a gurulós szék által nyújtott élvezeteket, 3. ezen a gépen nem chatelünk a chat.hun. mondom NEM. nekem ez bőven elég arra, h most ne keressem meg a drágát, és kérjek tőle bocsánatot. másrészt meg láttam dagilányt dundiujjait pulcsijába rejtegetni evés után - megjött a kedvem az emberek közt levéshez. arról már nem is beszélek, hogy a legidegesítőbb csaj akaszkodott ránk. kicsit szerettem volna jóbarátok közt lenni, de nem. hát rohadjak meg önzőségemben.
a főiskola hatalmas, de egy rohadt hely sincs, ahova megbújhatnál. tennem kéne az ellen, hogy ne gyötrődés legyen a ma éjszaka.

biztosan lesz jobb. most nem az.

#3

nah, most a legszarabb.

gepirgepir #2

ejh, repül a zidő. közben már benyomtam v 28,ooo karit (a regény megin fakinsit), beszélgettem jókat, és szerencsére nem kell a folyosón tengetnem hátralévő óráimat, mer a rekordos csúnyamagasbácsi (nem is, magascsúnyabácsi) meglépett pestre e. summa summarum így elsőre:

• jankának van mesenje (kul)
• kajoltam finya somlójit (kul)
• pofáznak mindig mögöttem - barnítókrém unrulz -, szól a zene, röhögnek, fényképeznek, kamiznak (unkul)
• a másik teremben a zorbát és kerozint _kell_ hallgatni (unkul, de nagyon.)

szal asszem ien fele-fele hangulatom van, bár inkább 6/1o, mer mek kvzni.

gepirgepir #1

jól megkezdődött a fantasztikus sokórás pötyögölde, amikor megdöntjük a rekordot, merajjó mindenkinek. persze legalább egy gép elugrik egy fagyiér', tutira.

hétfőn jól eláztam, kedden detto, itt a tavasz, örüljünk hát. anyóspajtást is meglátogattuk a kedvessel, ennek köszönhetően most ien boldogos vok. 'sszem.

majd még jól megírom mennyire örülök annak, hogy itt kell meresztenem a fenekem 25 órán keresztül.

bu

vigyek kispárnát meg hálóbaget, jah. max másik egeret vinnék, az fontosabb. csak az a gépeléshez annyira mégsem kell. előre rettegek a gondolattól, hogy 25 órán át nem hagyhatok el egy folyosót - a suliban. grr. még jó, hogy nem volt ott líraórám / -vizsgám. borzadnék az emlékektől jól.

ez a hétvége jól el lett hm, nem csináltam semmi hasznosat. és nagyimékat is kihagytam, pedig.

sentimental? fuckin' mental!

sáros a pad.

a felszín, a felszín, az dukál. a legártatlanabb és leghihetőbb hazugság, mely valaha is az ember pofájába kúszott. néha még maga a hazug sem tudja, hogy becsapja a másikat.
a the descent-et ajánlom mindenki figyelmébe. végre egy film, amelyen én is megugrottam vagy kétszer. képileg rádtelepül, a hangok meg bemásznak a fejedbe. csak a vége van összecsapva.
kicsit minden idegen, mert azt akarom, hogy távol álljon tőlem. az érzetek újak, mert újra meg akarom őket tapasztalni. kirándulós érzet, mikor minden más, pedig már megszokott.

a néni a padon meg aranyos.