4/01/2006

sáros a pad.

a felszín, a felszín, az dukál. a legártatlanabb és leghihetőbb hazugság, mely valaha is az ember pofájába kúszott. néha még maga a hazug sem tudja, hogy becsapja a másikat.
a the descent-et ajánlom mindenki figyelmébe. végre egy film, amelyen én is megugrottam vagy kétszer. képileg rádtelepül, a hangok meg bemásznak a fejedbe. csak a vége van összecsapva.
kicsit minden idegen, mert azt akarom, hogy távol álljon tőlem. az érzetek újak, mert újra meg akarom őket tapasztalni. kirándulós érzet, mikor minden más, pedig már megszokott.
a néni a padon meg aranyos.

Nincsenek megjegyzések: