4/16/2006

ferde

pocsolyában a nap nyugszik e.
lelkemnek szépsége elterül a fotelon,
aztán kúszva szökik a plafon felé a falakon.
kedves egyed mosolya a levegőben,
néznélek némán, simogatnálak ölemben.
aludj, kérlek.

Nincsenek megjegyzések: