pok, polip, pflemkh, skazn, unnyerw.

valaki mondja meg nekem, mi annak a neve, amit meg korbeirni sem tudok. sok joesesu madzag osszekotve bojtot alkot, es legyezok vegen szokott fityegni az ilyen. biztos van neki a bojton kivul mas neve is, jajjmilehetaz.

a hataridonaplombol kihagytak a 10-15. heteket. viszont cserebe megkaptam a 17-29-et ketszer. most vajon boldog legyek-e, hogy nem tudom beirni a marcius 21-ere eso teendomet. nem, nem vagyok boldog.

[a bojt razza magat, mintha akarna valamit.

jahnem, csak en piszkalom.]

letudtam az egyetemelos vizsgaim nagy reszet, mondhatni nem rossz eredmenyekkel, tovabba vegre tulvagyok a webtervezos mizerian is. meg lettem mondva kreativnak es muveszi beallitottsagunak, most mondd meg. mar csak az okj van hatra, ami jajjdeveszettizgalmas lesz.

es mi lenne, ha fityegonek hivnam. vagy edmundnak. eduard. gerzson.

ajve, vasarnap irany ujra bp, kivetelesen kocsival. latom a kedvest megint, oruljunk velem, irigylem magam. kezdem egyre jobban elhinni, hogy az evekig tarto szenvedes, sok-sok kerdojelezes, veszodseg, buta gondolatok nem voltak ertelmetlenek. szal most beallt a permanens bodottsag, meg ha vegul ugyis csak temporalis lesz. majd elmondhatom az unokaknak, hogy.

darkness crazing mind

theres nowhere left to hide

theres nothing to be done

no people to be saved

all the pleasures just be gone

40 miles from the sun

im recommending this track for everybody who has some kinda suicidal willingness (so am i). never forget that night walk when i just stared at the streetlamps and wondered... why not just end now? whats gonna happen? nothing... and nothing has ever changed truly since then. im still that miserable woman watching the lights and hiding behind fences and walls. not wanna see anybody but paradoxically wanting enormous love and care. big fucking question mark, like i used to say it. "i hate the way i feel, i feel the way i hate" - and im so fed up with myself, right now.

it really hurts to be me.

im just chasing and chasing that non-existing naive happiness forever but this eternal self-hatred and self-not-understanding will remain here for a lifetime. my-life-time. and no walks in the minus temperature and no escapes will ever help it or solve it. it cannot be?

feel like cutting my throat, gathering these silent but extremely loud voices and throw them away.

nervous breakdown, thats what im speaking about. with the permanent body- and handshaking, bloody noses every morning, unexplainable deeds and behavior, and so on. tell me that im normal and im not gonna believe you.

sexylepsy

i hope you're feeling happy now

i see you feel no pain at all it seems

i wonder what you're doin' now

i wonder if you think of me at all

just because you feel good

still want you here tonight

does laughter still discover you

i see through all the smiles

that look so right

do you still have the same friends now

to smoke away your problems and your life

oh how do you remeber me

the one that made you laugh until you cried

az evvegek mindig a legerdekesebbet tartogatjak szamodra. igy volt ez iden is.

everyday hurts a little more

haid.ur.smail

reading that essay outline was equal with an extremely spectacular suffering. eventually, i'm done with that but i can hardly say that i'm satisfied with the result.

(these ambulance cars never stop... they are doing that now, they did it before i went to sleep... they're definitely not through.)

smelling the rain in the morning is as unique as last friday - the whole day - was. or it was more, much more. all of my senses got the best and my heart was filled with ... life? right now, i'm jealous of my friday-self.

never know what's gonna happen.

cherry

a nyelvfestos nyaloka egy vicces dolog. bar jo lenne tudni, hogy mikor jar(t) le a szavija.
nagyapat megtanitani a mikro hasznalatara szinten mokas idotoltes. meg egy forintot nyerni fogadasbol.

look inside

reggel a zsolti nevre kellett volna hallgatnom, mert nagyapam osszekeverte a hangomat a batyameval. tudtam en, hogy csak a reggeli kavem utan erdemes velem kommunikalni. majd o is megtudja.

milton paradise lost-ja teljesen felkorbacsolta az erdeklodesem, hajnali egyig le sem tudtam tenni. noha csak bo summaryket meg analysisokat olvasok (mivel tobbre nincs ido), meg igy is megmaradt nem kicsit erdekesnek es tanulsagosnak. bar a women's submission to men elkepzelessel eszem agaban sincs egyeterteni.

a megannyi, altalam utalt dolgok egyike az, hogy akkor szolal meg a telefon ebresztoje, mikor epp almodom valamirol. ezutan nem is az alom folytatasa iranti igenyemmel van baj, hanem azzal, hogy ezt nem kicsit drasztikus es kegyetlen reggeli kezdesnek tartom. persze igy jar az, akinek a mostmar nem letezo biologiai oraja nem jelez, hogy hello, 8-kor ki kene maszni az agybol.

jah, es minden ketto vagy annal tobb godros elmehet a, mert nekem az egygodrommel is sikerult hoditanom. elmondasa szerint erot adott neki, es ezen o is meglepodott. "hiphip."

reg volt mar egy olyan emberes fakfakfak hangulatom. mondhatnam, hogy hianyzik, de.

kvestshun ma*k

i got to find a way to grieve without my head sticking into my heart

ha valaki igazan ismer, akkor tudja. tudja, hogy a sok nemszeretem dolog egyike az, hogy nem szeretem, ha megmondjak, mit gondolok/erzek. szolok rola, ha akarok. kimutatom, ha ugy erzem. de NE legyunk olyan kurva okosak, hogy egybol kitalaljuk mi van a masikkal. kerdezzunk. persze egyesek erre sem meltatnak, csak igy kifolyik beloluk a mifasz van veluk es ezzel le is tudtuk a heti kommunikacioadagot. kezdek igazan sikitofraszt kapni az ilyenektol odabenn.

mindezek ellenere ott a masik oldal, hogy uj baratok akadnak, es emellett a regiek is feltunnek. erdeklodve erdeklodnek, en pedig elhiszem, hogy mindezt oszinten teszik. amig veluk vagyok, nem gondolok az ezmegazra, meg a miertekre, meg a dehulyevagyokra, meg a barcsak csinalhatnam maskeppre.

oltari nagy kerdojel vagyok, meghozza jo gorbe.

magam szamara a leginkabb.

de koszcsa, nem kerek segitseget. ugyis mindig mindent egyedul kell megoldanunk.

looking closely at a picture of myself from years ago

looking closely at a stranger who could never let it show

now i still feel empty as i lay here and absorb myself

cannot let this go until i get my way