rebellion

keep the fire burnin', honey.

welcome newbies and darlings, kár h vraukóval ebben a félévben nem lesz órám, hm. most meg az a zállás, h a henus jól érezgeti magát. dobol a lábával, csigát hallgat, és mosolykákat küld a szoba mind a négy falának. mer annak oan sok értelme van. nem, nem jelentkezett ma a kedves, de már a facombot se érdekli. a réztál is lehet fatális, viszont a fatál nem lehet mentális. remélem ittál is, lefejtem a patád is. holnap mehetek a téóra nyavalyogni, mer a tanárok lusták és basznak beírni a jegyeket. nyomunk egy grrt, aztán elfelejtjük a zegészet.

[grr]

nosza rajta, pattanj a lóra, és hódítsd meg a világot (ez barackszínű, v mi a manó?).

hétfő

hülye vagy, ha nem szednéd le a vart, nem vérezne állandóan. sőt, be is gyógyulna. talán a helye sem látszana meg. de mondom, hülye vagy.

tegyük fel, hogy x személynek a tizes skálán - érzésem szerint - olyan ötös erősségig vagyok fontos. ha én x személy fontosságát egyenes arányban akarom tartani az általam érzett jelentőségével, akkor ugyanígy kéne éreznem - de ez nem ilyen egyszerű. ugyanis x személy életemben betöltött szerepe számomra változó, nem tudom a konstans ötösön tartani. [jajjfújnyhajj.]

délután elő fogom venni a kreatív énemet, és jól megerőszakolom egész héten. alkotni fogok.

nahát, megérkezett a tollfelvásárló, vesz ő kacsatollat, libatollat... egy pax-tollat, azt dugnék le a torkán - hátha megfelel neki az is.

VÉGE.

huhh, erre vártam. leülni úgy, hogy tudom, már nincs semmi sem hátra. hogy nyugodtan pihenhetek, és az nemcsak egy kis lazítás a kemény munka előtt. hogy azok a kacajok nemcsak időszakosak, hanem lehetnek akár állandóak is.

SIKERÜLT A LÍRA GYAKJEGYVÉDÉSEM! és újszászi egyszer nagyon rohadjon meg, ilyen rosszindulatú tanárt, mint ez, bazz...

asszem most kisebb mértékű alkoholos mámorba menekülök - én így ünneplek. meg látványosan lezárom a félévet a jegyzeteim végleges elpakolásával.

alszom, hosszas órákig.

a tegnap is jól sikerült, leszámítva a kedves ellen elkövetett félig szándékos, félig mégsem cselekedetemet. viszont beszélgettem egy nagyon jót (megint reggelig), megismertem egy klassz embert, és nevettem. sokat.

[remélem, hosszú lesz ez a másfél hét.]

salad

a szökkenő gazellát aljas módon lelőtte a vadász - húsát kutyák ették.

fejemben zengenek szavak: death, nature, ye, thou, proud, doth, hath, seeketh, dust... legyek már túl rajta. az orrom se vérezne minden reggel.

aludni sincs kedvem. előre félek a tudatalattim által kreált szövevényes, követhetetlen, logikátlan, irreális meséktől. pihenni, nyugodtan: ezt szeretném igazán. ah, sekély a remény.

bithajcsár

isteni salátát tudok készíteni, tunk pum. legalább tudom, mire vagyok képes. viszont attól rettegek, ha egyszer magamra leszek utalva, és nem fogok tudni kibontani egy üveg kólát vagy egy doboz konzervet, akkor bizony garantált és éh-, illetve szomjhalál. persze ott a szomszéd. de ha olyanom se lesz, akkor jajjmilesz.

az alvás az ilyen érdekes tevékenység az életemben. mikor arra lenne szükségem, hogy álomképmentesen tengessem rem-fázisaimat, akkor naná, hogy mindenféle banális baromságok zaklatnak csukott szemhéjam mögött. a mai délutáni alvás sem akart két órás csoda lenni; a két órás, és a csoda jelzők külön-külön sem sikerültek megvalósulni.

[apu állandóan kiszáradt torka vagyok.]

na'jsz

nekem van a legtündérebb netbratyom.

és egyébként is régen mondták már, hogy gyönyörű vagyok. bár ez nem az ő reszortja lenne, de mindegy.

mi nyertük a hidegségi versenyt, 19,4° rulz. mínusz, of course. mezítlábas papucsolás kicsit unjó volt, mikor kimentem a könyvemért a kapuba [...].

újból gratulálni tudok a kreditrendszerhez - egy kiaszott, egy nyamvadt kredes tárgy miatt kell tíz nyomoronc félévet járnom a suliba. azaz még a mellé kell varázsolnom vhogy 14-et, hogy ne basszanak out, mer nincs meg a 15 kredem. és akkor lesz majd az, hogy hello, fizess légyszi, sok a kreded. hát a kurva anyját annak, aki ezt kitalálta, mostmár tényleg.

kill that pain

tényleg öröm volt felkelni hajnal hétkor, aztán jól belevágni a fogvacogtató északi szélbe és az általa szemembe kavart porhóba. annyiban megérte a dolog, hogy a nagyim arcára kiült örömöt látni kellett, mert azt elmesélni nem lehet. boldog volt(am). egy kicsit.
végre találkoztam a manómmal is. vele bármikor jó; szavak nélkül is megérzi, hogy mire van szükségem. egyre jobban érzem, hogy mennyire törődik velem. kezd újra visszatérni a mosoly, ha eszembe jut a kedves.

menazséria

kulterest again, hajnalig fennlevős, röhögős, képeket-muvikat csinálós, majd ezeket talán megmutatós.

a hétnek vannak tanulságai:

> líra gyakjegyvédés sux. 3 vers kívülről, a course bookból kb 60 oldal kitöltve, end term test oan 50 versből és egyebekből, 600 szavas essay, paraphrase, utóbbi hármat másfél óra alatt. aham, tényleg sok esélyem van.

> szeretek csocsózni, egyre fősulisabb leszek, hu.

> ektiviti, mint játék, rulz. a központi fűtés mutogatása már kevésbé.

semmi kedvem már tanulni, noha még mindig muszáj. jah, ami plusz jó hír, h idén két bnőm is férjhez megy.

LOL?

négy.

nemdohányzó barátokat körém, az lenne a jó. vagy füstmentes cigarettát.

a film gyenge volt, viszont a társaság tetszett. ami viszont elszomorító, hogy nyíregyen péntek kivételével hétköznap megáll az élet éjfél után. nah de csak találtunk egy olyan helyet végül, ahol csocsózhattunk egyet. bár megjegyzem, hogy még mindig nem ez a kedvenc játékom, de egyre jobban megy. hurrá.

ma hasonló "csajos" este vár rám, és az nekem jó. legalább nem nézek ki bambán a fejemből este, nem vagyok magányos. a kedves meg szarjon sünt, nah. majd találkozunk, ha neki ez így felel meg.

oder

szenvedtem. ritkán érzem magam butának, hát tegnap mégis. a jövő heti gyakjegyvédés meg fizikai képtelenség. de egy próbát megér, nem vok az a fajta, aki ne merne. azaz mégis, de még mindig hallom joe szavait. magamért megéri.

este mozi a csajokkal, hula. írok jól kulternek egy sömöt, nem maradhat ki a mókából.

*tanácsosztogatok egy ablakban. érzem, h én vok a takaró, az a bizonyos.*

a kedvesnek már annyira hiányzom, h fel sem tűnik neki, ha nem lát napokig. akkor jöjjön a mondat, amit mindenre lehet mondani: ez érdekes.

[jahogyjah.]

help!

kis lelki szupport, az kék most nekem. úgyis szar tételt fogok húzni. majd hazajövök, jól kibőgöm magam, és újra megtanulom az egészet. jobban. gyönyörködöm majd a leckekönyvembe szerzett második elégtelenen. fakdetsit.

[...]

save me when you see i'm dying.

alvadt vérem keretezi ablakod.

shut your eyes - i wanna say somethin'.

tik-tak.

gyagyás

jelenleg jól ki kellene készülnöm vala lennem, mert sok a líra és kevés az idő. a nyelvészet szigó meg még mindig várat magára, no de majd jól kedd este.

a kedves egyre kedvesebb a henus szívének, pláne ha úgy néz rá, ahogy, meg ha annyira édes vele, amennyire. jól feltöltődöm élni-akarok energiával, mikor vele vagyok, és egyből kevésbé szar az élet [persze ettől függetlenül még az]. viszont szerdáig lentebb adok majd ebből a sugárzó optimista létből, sőt, addigra már elérek arra a pontra is, hogy esetleg ráborítanék egy láda kiéhezett vérmókust valamelyik általam kevésbé kedvelt, humanoid egyednek felmagasztalt, sajnos-élő-lényre. könnyedén akad egy-két célszemély, ha erről van szó.

szóval akkor most megtérítem magam jól, és belemászást hajtok végre. úticél: english & american literature course book. yammi.

weak

sometimes i'm weak and the past is my guide,
summer returns and puts you back on my mind

but it isn't the same now.

--- témavált ---

már megin tervezni szeretnék. fogalommódosítok; mondjuk azt, h vannak céljaim. mellőzzük az álom szót, nem szeretnék egy day-dreamer alkattá válni. bár néha vágyom olyan mesés pillanatokra, amiknek már részese lehettem nem is olyan rég, avagy évekkel ezelőtt. éljünk a mostban.

miss you less, see you more

love to know you better

csókaszóda

az ötlött a zeszembe, hogy most jól valami tengerparton kellene lennem, egy hálóval a szemem előtt, szaladgálnom kellene a forró homokban és kacagnom a csapattársaimmal. igen, strandröpizni karok. meg nyarat. meg duetábort. avagy ennek az egész vidőszakmizériának a végére vágyom már.

a holnapi szigót lemondtam tanulótárs (jelentkezésének) hiányában, szal most lehet koncentrálódni a lírára vala. tényleg nagyon örülök.

your body is so much fun

a voltvolttal végignéztük a saladfingerz összes részét, szal most absz késznek érzem magam arra, hogy átadjam magam a comprehensive grammar exam oral topicjai által okozott mennyei élvezetnek, és hagyjam, hogy teljesen magáévá tegyen. tegnap megvolt az írásbeli része, voltak érdekes dolgok, meg kell mondanom. asszem kicsit tartanom kéne attól, hogy húsz oldalt nem tudok megtanulni pár óra alatt, a mai délután folyamán. de valahogy nem akar jönni az a hőn szeretett gyomorideg. hm. asszem okos dolog volt pénzrakni a neptun-számlámra.

napos oldala a tegnapnak a kulteröcsivel eltöltött pár óra, tea-ebéd-árkádia. no meg a kedves társaságában eltöltött kevés idő. szal volt azért jó része is a hétnek.

a 'hogy' meg ige.

apu hátratört nyaka vagyok. kérlek, adj innom. hadd, hogy hozzádérjek. összetörve gubózom a föld alatt. széttárni karomat már nincs erőm. lehunyom szemem - szemhéjam felszívja könnyeim. hullámzom lélegzetvétel közben.

borzalom a hiány.

e

megkaptam az e betűmet is a kedvestől, a "szere" level completed, mostmár ideje lenne upgradelni, pedig arra elvileg egy hetet még kell várnom. egy olyan hetet, amikor szépen nézni fogok ki a fejemből a nyelvészet szigó feladatai láttán az előadóban, illetve szorgosan készülődöm majd a lírára. mindeközben pedig fokozatosan és folyamatosan adom fel a hitem abban, hogy az imént megnevezett kurzust képes vagyok idén teljesíteni. a szép viszont az egészben az, hogy elvileg a szigó /written part doesn't matter, a szóbelit meg bepróbázhatom még 18án again.

szóval a nap tanulsága az, hogy a staind chapter v albuma still hits me on the face.

fogadjunk, hogy nem jön össze nekem sem a zelmélet, sem a gyjegyvédés lírából. reményvesztve menekülök a fülesem alá.

*ásít*

azt most kicsit unjó for me, h nem igazán vok álmos, és nem igazán tok aludni. megint elmegy egy egész délelőttöm arra majd, hogy az ágyban fogok vergődni. aztán meg a magamra haragudás, h nyjajj de lusta vagy, és jajj de bazmeg, holnap meg vizsgázol.

várom már, hogy vége legyen ennek az egésznek. szeretnék egy nyugis hó végét, kis izgalommal, punnyadással, tartalommal. valaki majd rángasson el jól egy dárenbéz buliba, arra a henusnak szüksége van már jól.

és akkor most jól megerőszakolom a tudatom, és bealvadásra kényszerítem a bodimat. merazjó.

jah.

feldobta a napomat a négy órás séta-beszélke-tea-mosolyka. még tábla csokit is kaptam. szal most ien örülős vok, mer a tegnap megemlített voltvolttal nem kicsit jól sikerült a mai.

btw leangyalozott két ember is, és rájöttem, h ezért érdemes jegyzetbegépelni, meg azt szétteríteni. oan jó érzés segítőkésznek lenni, nah :). mostmár csak szurk, h sikerüljön mindenkinek a szigó (amitől nemtom mér, de nem félek).

húbazennekaztánszarszínelett.

ne, kep.

nincs csalás. tényleg ennyire félelmetes puszákat ad. (:

mirmur

és a maci meg bedőlt a kanyarban.

szal leszámítva azt, h már harmadik napja a nyelvi szigó tételeivel szenvedek, de annyira, h más tanulnivalóra vhogy nem igazán jutott időm, egész jól vok. ma már nevettem is. sőt, a büdösbunkóval jól elgondoltuk a zuhanykabin összeszerelését, és rájöttem, h nem is vok oan buttah, mint. a néni a buszon meg ne nézzem rá még egyszer oan gorombán, mert szudaj ész kujusz vijág jesz. eccej bisztoszan.

mondhatni boldog vok. új csúcsot döntöttem az általam megélt párkapcsolati hosszt nézve. ésakkormosthú.

holnap meg elvileg taláxom egy voltvolt (gyk ált iskolás) osztálytsammal, aki remélem nem sokat veszített a normális létéből, mert akkor én nagyot fogok csalódni. kíváncsi vok ám jól.

fade to black

blogolok, blogolok. meg majd képfelrakok jól a kedvesről meg rólam, ha nem fáj már ennyire a szemem, meg ha megjön a kedvem a gonbnyomorékolás közbeni permanens monitorbámuláshoz. mivel perpill a postírás is kihívást jelent számomra fizikailag. fáj a kezem a napi többórás gyorsírástól, a hátam a kényelmetlen ülőalkalmatosságoktól, amikre kénytelen vok pakolni a fenekem, a lábam, mer azt meg szimpla bambaság miatt bevágtam a zasztal élibe. szal most tessék engem kicsikét sajnálni. aludni meg nemtok, mert. most ien nemtom-magam-kipihenni időszakom van. pont jókor, végül is majd vidőszak után pihenek, addig meg hadd szenvedjek.

btw megtaláltam a tesóm majdnem-tíz-évvel-ezelőtti szerelmét, akivel anno együtt táboroztam. mire nem jó a zinternet.

you, listen to apocalyptica. damn.

new beginning

a kellemes nyugodtság és a jól eső csend állapotában mosollyal dobom fel alapból komoly ábrázatomat. visszagondolok a tegnap/mára, és elönt a boldogság. az este mondhatni fergetegesen sikerült, megismerkedtem nem kevés emberrel, és határozottan jól éreztem magam. végre olyannal kezdhettem az új évet, akivel - úgy érzem - igazán szerettem volna. fogta a kezem, megcsókolt, átölelt, gratulált a két hónapunkhoz, és boldogságtól az ő szeme is csillogott. őszintén szólva már nem vagyok zavart az érzelmeimmel kapcsolatban, és az ár sem visz már. egyszerűen annyira jó, hogy ez már mesés. mese gödrökkel, zsiráffal, manóval, tündérrel, cicával - a kedvessel.

és akkor most szentimentalizmus off. nehéz hónap áll előttem. de előtte még hátradőlök kicsit, és végignézem az elmúlt két hónapot a szemhéjam mögül. és mosolygok.

boldog az új év.