1/22/2006

kill that pain

tényleg öröm volt felkelni hajnal hétkor, aztán jól belevágni a fogvacogtató északi szélbe és az általa szemembe kavart porhóba. annyiban megérte a dolog, hogy a nagyim arcára kiült örömöt látni kellett, mert azt elmesélni nem lehet. boldog volt(am). egy kicsit.
végre találkoztam a manómmal is. vele bármikor jó; szavak nélkül is megérzi, hogy mire van szükségem. egyre jobban érzem, hogy mennyire törődik velem. kezd újra visszatérni a mosoly, ha eszembe jut a kedves.

Nincsenek megjegyzések: