ez

think [check]

feel [check]

live [???]

ez nem olyan, hogyha tobben sajnalnak, akkor jobb lesz.

ez nem olyan, hogyha sok szeretetet kapsz, akkor jobban erzed magad.

ez nem olyan, hogyha minel tobbszor mondod, akkor annal kevesbe fog fajni.

ez olyan, hogyha masnak mondod, akkor konnyu, de ha magadban kell kimondani, akkor hatarozottan nem az.

ez nem olyan, amit valaha meg fogok erteni.

ez olyan, ami vegig fogja kiserni az eletem.

ez olyan, amit mindig is utalni fogok.

ez olyan, amitol mindig konny szokik majd a szemembe.

ez olyan, amit senki sem erezhet ugy igazan, mint en.

ez pont olyan, hogy akkor kezded el igazan ertekelni, amikor mar nincs.

smells like rain

always stays the same, nothing ever changes

english summer rain seems to last for ages

i'm in the basement, you're in the sky

i'm in the basement baby, drop on by

hold your breath and count to ten

and fall apart and start again

same shit different day

grrrrr frrrr ffff rrrr mrrrr grrrr GRRRGRRGGRGRR.

no szoval vicces, mert pont ma gondolkodtam azon, hogy nem is olyan szar alakok altalaban az ismeretlen emberek, hogy nem baj az, ha ralepnek a labadra, vagy epp megrugnak, vagy epp b*sznak atadni a helyet a lerogyo, gornyedt hatu szegeny neninek (nekik meg en is at szoktam, noha nincs botjuk), no de ez mar mindennek a teteje. mostmar tenyleg elvesztettem a hitem. eleve az is felhaborit, hogy a mai napig nem ertik az emberek, miert kell a mozgolepcson a JOBB OLDALRA ALLNI, de hogy a haldoklo embertol penzt lopnak... tesom ma telefonalt, hogy anyu hitelkartyajarol jott egy 80 ezres szamla, amit nem igazan ertettunk, tekintve, hogy az ki lett nullazva. aztan persze mikor leesett, hogy egy debreceni ateembol es egy bankbol lett felveve a penz szeptember _20-an es 21-en_, amikor is anyu egyik nap haldoklott, meg vizsgalatra vart, meg jarni sem birt, nem hogy penzt felvenni, masik nap hajnalaban meg kabe orok nyugalomra szenderedett, akkor mar nyilvanvalova valt, hogy valaki ELLOPTA a kartyajat. mig mondjuk arra vart ehesen es meggyotorve egy masik helyen, hogy meg azt a nyomorult es tokeletesen felesleges vastagbeltukrozest elvegezzek rajta, hogy majd aztan megallapitsak, hogy nem tudtak rajonni semmire, mert HASZTALANOK, es majd inkabb felboncoljak. mit sem torodve termeszetesen a hozzatartozoi erzeseivel, akik mar eleteben is tehetetlenul es egyre turelmetlenebbul turtek azt, hogy lof*szt sem tudtak mondani. semmi konkretumot, nyista, nogo, nada, semmit. szoval elloptak a kartyajat, es volt pofajuk ketszer is penzt leemelni vele... mit gondoltak, hogy majd nem foglalkozunk vele? vagy megis mit? es kinek van egyaltalan gyomra ahhoz, hogy benyuljon egy szinte ontudatlan, szenvedo ember taskajaba, hogy kilopja onnan a hitelkartyajat? megis ki tesz ilyet?!? komolyan mondom nem hiszem el, hogy egy fajhoz kell sorolnom magam ezekkel a ... nem is talalom az ilyenre a szavakat. undorito, gusztustalan. letornem a kezet az ilyennek. vagy megrugnam a hatat. lekopnem. en mar nem is tudom.

ez mar mindennek a teteje, kerem.

nem eleg, hogy a korhazban sem edesapamon, sem edesanyamon nem tudtak segiteni (no nemcsak a betegseguk sulyossaga miatt, hanem mert _nem akartak igazan_), meg ez is itt van. elkepeszto.

nincs mar tobbe

nincs mar tobbe anyukam, apukam.

nincs mar tobbe telefon, hogy hogyan csinaljam a porkoltet.

nincs mar tobbe erdeklodes, hogy hogy vagyunk.

tobbe mar nem viszek haza semmit anyukamnak.

tobbe mar nem megyek haza a "szuleimhez", mert mar nincsenek.

egyedul a tesom maradt, ot latogathatom. mas bezzeg.... irigylem oket.

nincs mar tobbe az, akinek ugyanolyan hutomagnest veszek, mint amilyen nekem van, igy parban vannak, csak az egyik itt, a masik ott.

nincs mar tobbe otthon-otthon, hisz anyukam tette igazan azza.

nem mondhatom neki tobbe, hogy szeretem.

nem mondja tobbe o sem, hogy olyan a haja, mint a lefosott kilometerko.

miert? miert pont o? es olyan hamar..... talan menni akart, apuhoz. de akkor miert mondta, hogy minden rendbe jon? hogy ne aggodjak??

mi lesz karacsonykor? husvetkor? es kinek unnepeljuk majd a szulinapjat junius 23-an?

es kit fognak a munkahelyen ircsinek szolitani?

es kit fog nekem sutireceptet ajanlani?

es ki ad nekem tanacsot? ki fog majd meghallgatni?

ki lesz a legjobb baratom??

fogok-e majd ugy szeretni, mint ahogy ot szerettem?

ki fogja belakni azt a gyonyoru szobat, amit o rendezett be?

reszemrol nem lesznek a gyerekeimnek nagyszulei. ez nem normalis.

ugy szerettem az en anyukamat. ugy hianyzik.

one.year.later

csinaljuk azt, hogy egy evre eltuntem. done.

szoval azota beleszoktam a "pesti letbe", megtapasztaltam milyen az, amikor a tomegben a buszon ellopjak a taskadbol a tarcad es _senki_ sem jelzi mindezt. aztan megjartam ennek koszonhetoen ketszer is a nagyon kellemes s baratsagos jozsefvarosi rendorkapitanysagot, ahol rajottem, hogy az adminisztracios papirmania szele oket is megcsapta, meghozza nem is kicsit.

edesapam halalaval azota nem sikerult jobban megbaratkoznom, a mai napig nem tudom elfogadni, hogy normalis dolog egy egeszseges, eleteros embernek csak ugy, 52 evesen meghalnia. nekem ez tul sok igy. almaimban a fater egyebkent mindig rendben van, es remekul, mosolyognak a muterrel. szep hazugsag az egesz, tudat alatt mindig boldogok. jah, es mar ketszer is pestre koltoztek almomban, ami haladas ahhoz kepest, hogy az otthon a fejemben mindig is az otthon-otthont takarta, meghozza azt a hazat, ahol laktam 22 evig, meg felujitas elott (az uj, pompazatos nagyon modernseggel alvas kozben meg sosem talalkoztam). szoval ez is azt jelzi, hogy valamennyire kezdem megszokni, hogy nem nyiregyi vagyok, csak voltam. nem lennek ujra, noha pest szaksz, tekintve, hogy hugy- es szarszagtol buzlik az orstol kezdve a dunaig minden resze.

a mostani tanitvanyaimmal nagyon boldog vagyok, szivesen tartom az orakat, szivesen is keszulok rajuk, es meg sosem fordult meg a fejemben, hogy 'i gotta work... what a drag.' ez szerintem egesz jo jel.

nemikepp hianyzik az, hogy nem sok ember van korulottem, akikkel tudnek kulterkodni, meg nagyon rossz vicceken nagyon nagyokat rohogni, de majd talan ez is valtozik. addig meg elszorakoztatom magam, ahogy eddig is. ilyen szempontbol a fosulis evek hihetetlenul hianyoznak, azokra az esztendokre mindig szivesen emlekszem majd vissza, hiszen akkor sok dolgom nem volt a tanulason es a core-ral valo egyuttlevesen kivul. meg roplapdazni is lehetett, mindennek tetejebe. kul.

februarban meretes vehemenciaval elkezdtem a spanyoltanulast, ami azota alabbhagyott. de kedvem nem csugged, csak a motivaciom lassult be. de majd.

a tavalyi 2 halaleset (papa decemberben ment el) utan gondoltam, hogy majd nyugi lesz a csaladban, es majd jarok haza anyukamhoz es a tesomhoz, amikor csak tudok, deeee.... nem! anyu nyar elejen elkezdett fogyni, azota meg szarabbul erzi magat, es mondhatni, hogy husz-harminc ev szopas es a tavalyi ev stressze betett neki rendesen. szoval most az van, hogy szurkolunk, nehogy o is meghaljon otveniksz evesen. kicsit kurvara elegem van mar a temetesekbol.

ja, meg a koltozesekbol is. tavaly 3x sikerult vegigcsinalni, november ota viszont egyutt lakunk a sunnyogo sunikevel, es babszulunk, amikor csak tudunk. szerencsere ez pont a nekem valo kapcsolat, ahol mindent meg lehet beszelni a masikkal, illetve a masik elturi, hogy ilyen uberfaszom szemelyiseget orokoltem apamtol. mert azert be kell vallani, hogy tunemeny vagyok, de neha elviselhetetlenul hisztis. es nem csak annyira, mint minden atlagos no.

holnap pedig megyek vegre vidor fesztivalra, meg talalkozom egy-ket jobarattal, remelem az majd segit egy kicsit a zenhullam megrezgeteseben.

2k9 - worst year ever

my father passed away, my only relationship which can be called 'real' ceased to function, i had to move twice in two months and i've already lost almost all of my friends.

to remain alive is a never-ending battle.

i cannot wait to see what else 2oo9 has in store for me.

woodnote

we need nobody to let ourselves flow