think.

(te is egyél rudiflit, merazjó)
véget ér az esztendő, talán illene egy ilyen mindent-lezáró-postot írnom. de szerintem erre majd a naplómban kerítek sort irl. toll, gyertyafény, repeating one track for hours on winamp és társai.
ha a másik gépnél lennék, csinálnék ide szépes postot képekkel, meg mesékkel meg minden, de nem. most asszem berakok egy kemény darab képet, ami tegnapelőtt készült jól gödriéknél. társasoztunk, jótettünk, mókáztunk. a henus még mindig szeret a barátaival lenni.
kedvem lenne az egész unalmas évemet megosztani veled. unalmas - neked. számomra tanulságos volt. no meg nem kicsit emlékezetes. talán a tavalyi nyaram volt a legszebb, viszont az már elmúlt. a közelmúltra meg alig emlékszem.

ezmostnemmegy.

kürtőskalács

annak ellenére, hogy alig aludtam, merek mosolyogni, sőt. jön magától. örülök a hatalmas hópelyheknek, a remekgyertya illatának, a spáros pénztáros néni köszönésének, a pékboltos csaj mosolyának. rám van írva, hogy boldog vagyok. és tényleg. még az sem hervaszt le, hogy az öreg 49. sznapját ma ivászattal és hányással óhajtja megünnepelni az általam nem szívesen látott, barátoknak felmagasztalt, lúzer középkorúakkal.

tessék, emlegettem, hát már mehetek is. hurrá.

survivor

lement ez is. permanens mosolyka, idegeneknek jókívánka, kényelmetlen jópofika. de túléltük.

nem volt meglepi, de sajnos volt eztnemkellettvolna ajándék. mer nem tetszett. de mindegy. le az összes fenyővel.

***

"hajnalig bulizgatunk, aztán reggel sütök palacsintát"

bárcsak ien lenne a karácsony. de nem. viszont egy-két kedves telefonhívás, sms, mél miatt megéri. nem kell engem meglepni semmivel. adj egy tábla csokit, lássak egy őszinte mosolyt, kapjak egy igazi ölelést, és én ettől leszek boldog.

utálom a felhajtást. ettől függetlenül te próbáld meg magad jól érezni. tölts annyi időt a szeretteiddel, amennyit csak tudsz. mutasd ki mennyire jó, hogy ők vannak. és nézd a jó oldalát is ennek az egésznek.

értelmes

kecsesen táncol a gőz a forró tea felszínén - himbálódzik balra-jobbra, aztán elillan.

a szigorlatom miatt már nem kell aggódnom. legnagyobb meglepetésemre ötös lett. csak nem merek neki úgy örülni, ahogy igazán szeretnék. sőt, kissé el is szégyelltem magam a többiek előtt a teremben. mert az milyen, hogy odaállítok az "esélytelenek nyugalmával", és ilyen lesz az eredményem. láttam a tekintetükön. hát dögöljek meg.

a fölösleges agyalás már megint nem vezetett eredményhez. tudtam, és mégis. szeretnék egy kivehető agyat. vagy egy ilyen [gondolkodás OFF] gonbot.

és akkor holnap megveszem az ajándékot annak, akivel ma egy kis marhaság miatt összekaptam. hát neked is boldog karácsonyt, kedves hozzátartozóm, tényleg nagyon szeretlek. csak ne lennél ennyire... hagyjuk.

főzött nekem teát. kérlelt, hogy maradjak. elkísért, fogta a kezem, örült a mosolyomnak. pont jókor.

circles

tegnap, elalvás előtt egy sor olyan emlék jutott az eszembe, amelyek az eltelt idő ellenére sem lettek homályosabbak. apró pillanatok, egész cselekménysorok. butaságok, fordulópontok. emlékezetes helyek, emberek, érzések. nem, nem lehet leírni egyiket sem. ezek itt vannak benn, mélyen. enyémek.

néhány talán közös is. bárcsak tudnám, melyek. bárcsak néha átbeszélhetnénk őket. tudnám, hogy ami nekem számít, az a másiknak is.

?

mesélje el nekem valaki, hogy miért van szükségünk három méteres karácsonyfára.

most hozott egyet az öreg. szerinte ez vicces.