blaah

en kerek elnezest, hogy a labamra mert lepni. maga taplo oregember, tessek csak leszallni a buszrol a putrireszleg utan, igen. libasorban, lehetoleg, hogy orom legyen nezni.

akarki van melletted, igazabol sosincs veled, amikor szukseged lenne ra. a szuk segged kellhet neki, bar azzal is akadhatnak problemak. viszont fogadjuk mar el egyszer, s mindenkorra, hogy ez a nagy itt vagyok / leszek neked mindig duma bullshit, hazugsag, lol-kategoria es do not believe coz its not worth it. lazadas, konvoj, puputeve a szalonban.

annyira mocskosul szar ez a kave, hogy mar elertem arra a szintre, mikor orom inni. megjegyeznem, ez mar jo.

a tordelo jofej volt, es nem mocskolt bele nagyon a munkamba. verinajsz, majd kapsz szaloncukit. vagy nyalokat a hajad koze.

csak pislogok, hogy miert totyog mindenki elottem, hogy miert kell a jardat felbontani, hogy miert kell szetbontani a varos felet (a masikat meg elkurva hagyni), hogy apam miert vesz plazmatevet. tenyleg, azt nem is irtam: ma a nappaliban a monikaso szathetcentisen figyelt bele a. zomg, bizony. igy a csunyabb emberek meg csunyabbak, a cicik meg nagyobbak, pucer faszokat meg miert nem mutogatnak fomusoridoben, kerdem en. bar nem is jarok a nappaliban, csak muszajbol, szal asszem ez is mindegy. mindenesetre a szuk szorol nem csak a szukseg jut mostmar eszembe, hanem apam latasmodja is. jahogy a mije, kerdezhetnonk.

amazing/wonderful effects of last night's concerts

past memories reminding me of their 'pastness' - always good to know that they are all gone and will never happen again.
live for today or for the future, if you're brave enough. nor am i but maybe time will help.

night experience:

sitting on the stairs, waiting for the answer from mah darlin'... then he, the never-forgotten friendish never-friend appears. turning his back to me, not wanting to show himself to me. then, walking to the table, _our_ table, not his. he's there again, smilin'. hugs. all the rage and anger goin' away - the same ol' feelin' reappears, the world ceases for a moment which we live for. then the dialogue we've waited for so long begins, confessions take place and almost everything seems to be solved.

he still thinks that i'm his beautiful. i don't believe in it anymore but it's always good to hear. calming thought that somebody has such a nice opinion about me. disturbing that he still ... you know what? it doesn't matter now. not now.

hallucination

wait, there's a light.

or something better.

like an outcast

kibaszott velem szombaton, hat itt az eredmenye. enjoy.

faksz. giksz. jakab.

i'm here to end the game, i'm living in a lie

it's hard to give the same

i won't be on your side

a buszon az emberek still not okos'z, csak nyomul es nyomul, nem nezi, h ki hol merre miert. mifaszert nem vagytok okosak. dejo, hogy csak heti egyszer-ketszer kell ezt vegigcsinalnom.

valami sosem jo, valaminek mindig kell lennie, valami akkor sem stimmel. csinaljunk belole nagy ugyet, nezzuk a vilagot uvegszemmel, rancoljuk a homlokunkat. hatha megoldodik. persze ugysem fog, meg a helyzet keleten valtozatlan marad. meg nem hiszek a jovoben. a maban igen, mert mar elmult, a holnapban, mert meg van tervezve. ennyi.

i don't feel the darkness, don't feel anything.

hompolyogni a noname tomeggel, az a jo. lenni egy szep nagy senki, utemre bandukolni, magamban azt orditani: "semmi!" - vagyok.

pok, polip, pflemkh, skazn, unnyerw.

valaki mondja meg nekem, mi annak a neve, amit meg korbeirni sem tudok. sok joesesu madzag osszekotve bojtot alkot, es legyezok vegen szokott fityegni az ilyen. biztos van neki a bojton kivul mas neve is, jajjmilehetaz.

a hataridonaplombol kihagytak a 10-15. heteket. viszont cserebe megkaptam a 17-29-et ketszer. most vajon boldog legyek-e, hogy nem tudom beirni a marcius 21-ere eso teendomet. nem, nem vagyok boldog.

[a bojt razza magat, mintha akarna valamit.

jahnem, csak en piszkalom.]

letudtam az egyetemelos vizsgaim nagy reszet, mondhatni nem rossz eredmenyekkel, tovabba vegre tulvagyok a webtervezos mizerian is. meg lettem mondva kreativnak es muveszi beallitottsagunak, most mondd meg. mar csak az okj van hatra, ami jajjdeveszettizgalmas lesz.

es mi lenne, ha fityegonek hivnam. vagy edmundnak. eduard. gerzson.

ajve, vasarnap irany ujra bp, kivetelesen kocsival. latom a kedvest megint, oruljunk velem, irigylem magam. kezdem egyre jobban elhinni, hogy az evekig tarto szenvedes, sok-sok kerdojelezes, veszodseg, buta gondolatok nem voltak ertelmetlenek. szal most beallt a permanens bodottsag, meg ha vegul ugyis csak temporalis lesz. majd elmondhatom az unokaknak, hogy.

darkness crazing mind

theres nowhere left to hide

theres nothing to be done

no people to be saved

all the pleasures just be gone

40 miles from the sun

im recommending this track for everybody who has some kinda suicidal willingness (so am i). never forget that night walk when i just stared at the streetlamps and wondered... why not just end now? whats gonna happen? nothing... and nothing has ever changed truly since then. im still that miserable woman watching the lights and hiding behind fences and walls. not wanna see anybody but paradoxically wanting enormous love and care. big fucking question mark, like i used to say it. "i hate the way i feel, i feel the way i hate" - and im so fed up with myself, right now.

it really hurts to be me.

im just chasing and chasing that non-existing naive happiness forever but this eternal self-hatred and self-not-understanding will remain here for a lifetime. my-life-time. and no walks in the minus temperature and no escapes will ever help it or solve it. it cannot be?

feel like cutting my throat, gathering these silent but extremely loud voices and throw them away.

nervous breakdown, thats what im speaking about. with the permanent body- and handshaking, bloody noses every morning, unexplainable deeds and behavior, and so on. tell me that im normal and im not gonna believe you.