csinaljuk azt, hogy egy evre eltuntem. done.
szoval azota beleszoktam a "pesti letbe", megtapasztaltam milyen az, amikor a tomegben a buszon ellopjak a taskadbol a tarcad es _senki_ sem jelzi mindezt. aztan megjartam ennek koszonhetoen ketszer is a nagyon kellemes s baratsagos jozsefvarosi rendorkapitanysagot, ahol rajottem, hogy az adminisztracios papirmania szele oket is megcsapta, meghozza nem is kicsit.
edesapam halalaval azota nem sikerult jobban megbaratkoznom, a mai napig nem tudom elfogadni, hogy normalis dolog egy egeszseges, eleteros embernek csak ugy, 52 evesen meghalnia. nekem ez tul sok igy. almaimban a fater egyebkent mindig rendben van, es remekul, mosolyognak a muterrel. szep hazugsag az egesz, tudat alatt mindig boldogok. jah, es mar ketszer is pestre koltoztek almomban, ami haladas ahhoz kepest, hogy az otthon a fejemben mindig is az otthon-otthont takarta, meghozza azt a hazat, ahol laktam 22 evig, meg felujitas elott (az uj, pompazatos nagyon modernseggel alvas kozben meg sosem talalkoztam). szoval ez is azt jelzi, hogy valamennyire kezdem megszokni, hogy nem nyiregyi vagyok, csak voltam. nem lennek ujra, noha pest szaksz, tekintve, hogy hugy- es szarszagtol buzlik az orstol kezdve a dunaig minden resze.
a mostani tanitvanyaimmal nagyon boldog vagyok, szivesen tartom az orakat, szivesen is keszulok rajuk, es meg sosem fordult meg a fejemben, hogy 'i gotta work... what a drag.' ez szerintem egesz jo jel.
nemikepp hianyzik az, hogy nem sok ember van korulottem, akikkel tudnek kulterkodni, meg nagyon rossz vicceken nagyon nagyokat rohogni, de majd talan ez is valtozik. addig meg elszorakoztatom magam, ahogy eddig is. ilyen szempontbol a fosulis evek hihetetlenul hianyoznak, azokra az esztendokre mindig szivesen emlekszem majd vissza, hiszen akkor sok dolgom nem volt a tanulason es a core-ral valo egyuttlevesen kivul. meg roplapdazni is lehetett, mindennek tetejebe. kul.
februarban meretes vehemenciaval elkezdtem a spanyoltanulast, ami azota alabbhagyott. de kedvem nem csugged, csak a motivaciom lassult be. de majd.
a tavalyi 2 halaleset (papa decemberben ment el) utan gondoltam, hogy majd nyugi lesz a csaladban, es majd jarok haza anyukamhoz es a tesomhoz, amikor csak tudok, deeee.... nem! anyu nyar elejen elkezdett fogyni, azota meg szarabbul erzi magat, es mondhatni, hogy husz-harminc ev szopas es a tavalyi ev stressze betett neki rendesen. szoval most az van, hogy szurkolunk, nehogy o is meghaljon otveniksz evesen. kicsit kurvara elegem van mar a temetesekbol.
ja, meg a koltozesekbol is. tavaly 3x sikerult vegigcsinalni, november ota viszont egyutt lakunk a sunnyogo sunikevel, es babszulunk, amikor csak tudunk. szerencsere ez pont a nekem valo kapcsolat, ahol mindent meg lehet beszelni a masikkal, illetve a masik elturi, hogy ilyen uberfaszom szemelyiseget orokoltem apamtol. mert azert be kell vallani, hogy tunemeny vagyok, de neha elviselhetetlenul hisztis. es nem csak annyira, mint minden atlagos no.
holnap pedig megyek vegre vidor fesztivalra, meg talalkozom egy-ket jobarattal, remelem az majd segit egy kicsit a zenhullam megrezgeteseben.