mondhatni eleg gyakran erzem azt, hogy nem nagyon van ott a helyem, ahol.
hiaba van az embernek akar egy olyan baratja is, akire igazan szamithat - mint lenyek, egyediek vagyunk, egyedul vagyunk. az uton csapodnak mellenk tarsak, de csak temporalisan. az orokkeben nem hiszek, nem is fogok sohasem.
ma talan orulni sem tudtam annyira, mint maskor. sokat sem jelentett az, aminek kellett volna jelentenie. beraktak uresbe; csak jar a motor es jar; nincs mozgas. a tobbiek nem fernek el tolem, csak egy ko vagyok az ut kozepen, pont utban masoknak. barcsak lennek a sarokba beforditva. ott legalabb sotet van. es nem is zavar senki.
a szomorusagtol melege lesz az embernek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése