5/02/2006

ttc

a lány, akinek fos az önképe, útfélen szakajtott virágot érdemel, és természetesen nem érzi szarul magát.
néha akarnék ilyen okosakat írni, aztán rájövök, hogy azt csak a pillanat hevében gondolom úgy, hoogy húmekkorabölcsesség, de aztán ki kell ábrándulnom. meg juu, akkor ezt most nagy érzelem, meg most milyen kedves vagyok, meg most mennyire szeretem a világot. naná, hogy elmúlik. ne áltassuk magunkat.
ha diploma után eszembe jutna itt maradni, valaki csapjon arcon jól.
###
eső után mindig a tábor jut eszembe. várom már a dués arcokat, a kispajtásokat, az élményt. irigyelj, legalább csak ezért.

Nincsenek megjegyzések: