kapaszkodom, markolom a saját karomat, mégis elveszett vok.
ülök a fényben, két lámpa is ég - mégis érzem, ahogy körülölel a sötétség. rámtelepszik és nem enged.
mardos az üresség.
csípi a szemem az el nem hullajtott könnycsepp.
elvágyódom, mégis legszívesebben maradnék csöndben a sarokban.
a színes alakok fekete-fehérben szaladnak.
nyitva a szemem, mégis vaknak érzem magam.
elég.
1 megjegyzés:
mi a baj, Drága? Mostanában alig látlak msN, pedig nagxon hiáyzol!! Amint lesz időm, írok, de még mindig a hüe leckémmel cseszekedek...szeretlek naon!!
Pusz!
Megjegyzés küldése