saját magamban a legszarabb csalódni, meg saját magamat nem érteni. más hülyeségeit még so-so elfogadjuk, de mikor saját magunk ellen vunk tehetetlenek... hát ez így nem kicsit unjó.
ien rinya-period van most, mikor nem számít hol / mikor, de rámtör a fojtogató, könnyeket kicsaló, sírhatnéknak nevezett borzalom, és nem segít ellene semmi sem. bárcsak ezt a gyűlöletet máshova tudnám pakolni, úgymond kontrollálni tudnám és más felé irányítani. szünetmentes lehetek, de a fájdalom szinte örök.
médianap egyébként jó volt, szép volt, bár kevés olyan ember jött el, akinek én igazán tudtam örülni. pestet már egyáltalán nem utálom, nem esem kétségbe, ha ide-oda kell menni, v ha esetleg fennáll a "bazeg, eltévedtünk!" helyzet, akkor... asszem keresztbeszarom, majd csak lesz valami. mindig lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése