kultúrházat néztem tegnap a tvben. a betegség volt a téma, annak tisztelete, ill. a kín. mennyire parlagon hever az érték, és az emberek mennyire ... hirtelen nem is találom a megfelelő szót.
amien szarul kezdődött ez a nap, oan jól végződött. dajgabit szeressük jaul, ő egy naon régi ismerős, azon kivételes pasismerőseim egyike, akikkel _imádok_ beszélgetni, mer. most hadd ne soroljam. /me kedvesmosolyoscsillogószeműs.
gyere kaller, már tom a szövegem kívülről. bár nem hobbim a bliccelés, de legyél már te is kicsit megértő.
csak egy mél, melyben megköszöni kedvesen h nem felejtkeztem meg rőla névnapján.
csak egy sömö, amivel szülinapján leptem meg - ennek már két éve.
csak annyi, h "ari vagy :)", pedig ez tényleg nem fáradtság.
iii.
hát azt meg majdnem elfelejtettem, h ma volt ian önkéntes stuffos ea a suliban, és ien halálalter srác mesélt az élményeiről, és asszem vá:D. naon kék vok a stílusos emberektől. bébisintér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése