9/09/2005

17?

nem kicsit kedvem lenne most fateromat a falhoz lökni, beletérdelni a gyomrába, majd könyökkel leverni az állkapcsát. el is képzeltem szépen az egészet, ettől már félig boldog is vok.
adjatok egy tárgyat, melyet nyugalmi állapotomban szépnek látok, de ha dühöm feltámad, azért nyúlok először, és vágom földhöz, míg le nem csillapodom.
ez a nap vhogy nem akart jó lenni. vhogy apám sem fog megváltozni. vhogy a tesómat is tudom néha utálni. de akkor nagyon. vhogy le kéne nyugodnom.

Nincsenek megjegyzések: