épp most megy tönkre egy barátságom, és nem érdekel. elfogadtam azt a tényt, h a barátok is olyanok, mint minden más az életben: jönnek-mennek. nincs kivétel. nem is merem hinni, h bármi örökké tarthat.
szomorú vok, de. persze az sem vigasztal, h nem csak én tehetek az egészről. sajnálom.
1 megjegyzés:
Jáj! Szervusztok tesókáim! Az érzések kölcsönösek, és örülök hogy testvéreket szereztem, pedig két éve nem hittem volna, hogy ilyen pöpec embereket ismerek meg, azt meg pláne nem, hogy a barátaim lesznek!
Hát lehet, hogy belőlem a gulyásleves beszél de még mindig jobb mint az ammónia! :))
Megjegyzés küldése