nincs mar tobbe

nincs mar tobbe anyukam, apukam.

nincs mar tobbe telefon, hogy hogyan csinaljam a porkoltet.

nincs mar tobbe erdeklodes, hogy hogy vagyunk.

tobbe mar nem viszek haza semmit anyukamnak.

tobbe mar nem megyek haza a "szuleimhez", mert mar nincsenek.

egyedul a tesom maradt, ot latogathatom. mas bezzeg.... irigylem oket.

nincs mar tobbe az, akinek ugyanolyan hutomagnest veszek, mint amilyen nekem van, igy parban vannak, csak az egyik itt, a masik ott.

nincs mar tobbe otthon-otthon, hisz anyukam tette igazan azza.

nem mondhatom neki tobbe, hogy szeretem.

nem mondja tobbe o sem, hogy olyan a haja, mint a lefosott kilometerko.

miert? miert pont o? es olyan hamar..... talan menni akart, apuhoz. de akkor miert mondta, hogy minden rendbe jon? hogy ne aggodjak??

mi lesz karacsonykor? husvetkor? es kinek unnepeljuk majd a szulinapjat junius 23-an?

es kit fognak a munkahelyen ircsinek szolitani?

es kit fog nekem sutireceptet ajanlani?

es ki ad nekem tanacsot? ki fog majd meghallgatni?

ki lesz a legjobb baratom??

fogok-e majd ugy szeretni, mint ahogy ot szerettem?

ki fogja belakni azt a gyonyoru szobat, amit o rendezett be?

reszemrol nem lesznek a gyerekeimnek nagyszulei. ez nem normalis.

ugy szerettem az en anyukamat. ugy hianyzik.

enszivte, tesziven

a heten kijutott ket remek szulinapbol, az egyiken kaptam egy szemelyes kistortat, a masikon meg ma unneplunk azzal, hogy idehozzuk a cuccaimat. en is pesti lakos leszek, bizony am. majd jogosan fogom szidni a bekavet, meg leugrom a kozertbe fel kilo kenyerert, meg majd biztos en is egeto vagyat fogok erezni az irant, hogy egyszer az osszes vili utvonalat vegigutazzam. elvileg leszek ilyen egyeni vallalkozo (mar ha sikerul elintezni az otthoni, nem tul segitokesz, minden ugyfelet idiotanak itelo apehossal es onkormanyzatissal), meg szeretnek magantanitvanyokat ujra, meg jujj de jo lenne, ha majd tenyleg en oszthatnam be az idomet es nem az idom engem.
jujj ma jonnek anyuek, es jol megnezik, hogy hol fog elni az o egyetlen kicsi lyanyuk. anyu biztos sirni fog, no nem az oromtol. es nem akkor, mikor megerkeznek, hanem mikor el kell majd menniuk. szegeny.

"ne feledd a masnit."

lenne egy egyesem az elejere, es ez lenne a leetedik bejegyzesem, hah.

amikor azt hinned, hogy nem, ennel a napnal mar nem lehet szarabb, amikor nem latod a kiutat,, amikor az hagy cserben, akire igazan szamitanal, mert hat ugye csak a testvered vagy mi a szosz, amikor a legjobban szeretteddel is kiszur az elet, amikor a szobadban hatalmas a rumli, mert epp koltoznel... akkor hiv fel egy jobarat, akkor ir rad egy masik (gyonyoru sorokat, meghozza), akkor nezel vegig egy olyan filmet, amin legalabb otszor elkezdesz sirni, akkor mutatjak a szulok a leghatalmasabb tamogatasukat es edesanya ezt meg meg is koronazza egy edes kerdessel, hogy mit kersz szulinapodra (annak tetejebe, hogy mar igy is sokat kertel toluk), akkor kapsz egy kedves melt. es akkor jossz ra arra igazan, hogy miert is erdemes ezt csinalni. a baratokert, az eletert magaert. ilyenkor leirhatatlan az az erzes, hogy hirtelen nem hogy egy, de tobb ember is eszembe jut, akivel megosztanam azt, hogy mennyire szeretem oket. hogy most kicsit over-emotional vagyok, de jo ez igy. persze aztan megosztanam veluk azt is, hogy a polgarmesteri hivatal szaksz, meg egyeni vallalkozoit sem am tomeny mamor igenyelni, mert kell hozza minden szirszar, amire meg gondolni sem mernel, hat az is (no nem egy korbacs meg egy borszerko). de belekezdtem, erkolcsim mar lesz. a diplomam holnap visszajon hozzam postan jol. 10.000 huf-ot is szandekomban all befizetni a hazipenztarba. a nyelvsulival is ledealeltem, hogy ne legyen gond, hogy nyiregyi marad a vallalkozasom szekhelye. konyvelo ismeros is akadt mar. tehat igazabol most csak varok, aztan amint kezemben lesz minden, irany ide, aztan oda, aztan megint ide, hogy onnan oda kuldjenek. jo lesz, bizony. kozben meg lehet dolgozni, koltozni a kedves szulinapjan, faterral ajtot furni, anyu vasarnapi ebedjet enni pesten, aztan este megpihenni es erezni milyen az, ha mar nem otthon laksz. fossam ossze magam, most olyan szentimentalis vagyok, nyerw. sot, nyervv.

a fules nyomja a fulem. dobozok mindenutt, dolgok az asztalon - nem itt kene lenniuk. varom, hogy szaradjanak a ruhak, hogy aztan zsakokba dobalhassam oket. anyutol megkaptam a melegszendvicssutot. amit nem tudom, hogy irnak helyesen. ezert hasznalni fogom inkabb.

volume 2.

haid.ur.smail

reading that essay outline was equal with an extremely spectacular suffering. eventually, i'm done with that but i can hardly say that i'm satisfied with the result.

(these ambulance cars never stop... they are doing that now, they did it before i went to sleep... they're definitely not through.)

smelling the rain in the morning is as unique as last friday - the whole day - was. or it was more, much more. all of my senses got the best and my heart was filled with ... life? right now, i'm jealous of my friday-self.

never know what's gonna happen.