nincs mar tobbe telefon, hogy hogyan csinaljam a porkoltet.
nincs mar tobbe erdeklodes, hogy hogy vagyunk.
tobbe mar nem viszek haza semmit anyukamnak.
tobbe mar nem megyek haza a "szuleimhez", mert mar nincsenek.
egyedul a tesom maradt, ot latogathatom. mas bezzeg.... irigylem oket.
nincs mar tobbe az, akinek ugyanolyan hutomagnest veszek, mint amilyen nekem van, igy parban vannak, csak az egyik itt, a masik ott.
nincs mar tobbe otthon-otthon, hisz anyukam tette igazan azza.
nem mondhatom neki tobbe, hogy szeretem.
nem mondja tobbe o sem, hogy olyan a haja, mint a lefosott kilometerko.
miert? miert pont o? es olyan hamar..... talan menni akart, apuhoz. de akkor miert mondta, hogy minden rendbe jon? hogy ne aggodjak??
mi lesz karacsonykor? husvetkor? es kinek unnepeljuk majd a szulinapjat junius 23-an?
es kit fognak a munkahelyen ircsinek szolitani?
es kit fog nekem sutireceptet ajanlani?
es ki ad nekem tanacsot? ki fog majd meghallgatni?
ki lesz a legjobb baratom??
fogok-e majd ugy szeretni, mint ahogy ot szerettem?
ki fogja belakni azt a gyonyoru szobat, amit o rendezett be?
reszemrol nem lesznek a gyerekeimnek nagyszulei. ez nem normalis.
ugy szerettem az en anyukamat. ugy hianyzik.