zsebibaba

ma nyelvsuli, holnap nyelvsuli, meg azután is. jah, vasnap már kezdődik a tábor. jajj, csak jó legyen. bár megpróbálok mindenhez úgy hozzáállni, hogy "csak jó lehet", meg "ki a fenét érdekel". vagy kábé e kettő között.

viccesek az érzelmek, engem mindig jól megtréfálnak. mikor úgy nagyon-nagyon, akkor nem lehet, mikor meg úgy annyira nem, akkor meg ott a lehetőség. van itt humorérzék, kérem. bár érdekes - én nem röhögök. sőt, mosolyogni sem igazán tudok.

viszont kaptam virágot 'csak úgy' alkalomra. iiii.

que?

agyvérzés.
nah de TIZENNYOLC ÉVESEN???

needs improvement

a mai nap megvillantotta az érem mindkét oldalát.

rossz:

• csőtörés hajnal hét előtt [felemelő érzés volt erre felkelni]
• az ideg már rángatta a kezem a reggeli értelmetlen veszekedés következtében [1. nem vita, veszekedés. 2. kiröhögi a teljesítményemet, és ezt nevezi szülői szupportnak. csekély önbizalmam bölcsője közel sem az "otthonom"]
• a buszon az összes etnikum vhogy mellettem találta meg a számára megfelelő helyet, így élvezhettem ennek minden "előnyét". jah, plusz a tömeg, arról már nem is kell beszélnem, mennyire szeretem
• szakdolihoz könyvet a tizenöt helyett csak hatot tudtam megszerezni, mert a kölcsönzés limitált. jó munkát a nyárra..

jó:

• délután kedvessel együtt levős, vacsorázós, bealvós, törődős
• tesóval este egy órát beszélős

kb. ennyi. viszont furcsa, hogy nem ugrom ki a bőrömből, pedig igazából lenne okom rá. magam miatt. de nem.

finya

nah, ilyet ettem jól. sütemények rulz, ha mondom. nem is említettem, hogy a múltkor a kedvessel is voltunk cukrászdában. meg majd megyünk ide, meg oda. hurráság.
pár napja gondoltam egy olyat, hogy csinálni kéne egy fosblogot, ahova lerakhatom a kis dühömet, kifröcsöghetem magamból a mérget, szitkozódhatok jókat, és. de ennyire mégsem vagyok gonosz, szal marad minden a régi.

mudshuvel

a táboroztatásnak ezek szerint csak én tudok örülni.

voltam rushworms koncerten, és bizony jó volt. a staindnek meg külön örültem. jó tudni, hogy még mindig szeretem azt, amit évekkel ezelőtt. no meg legalább a kedvessel is mentünk valahova.

durván jó lesz az átlagom, bár még nem kiabálom el, mert a zangol szakdolimhoz kell a zaláírás gizitől. de akkor is büszke vagyok magamra, és nem szégyenkezem.

off, mert a büdös bogarak megszállták az képernyőt vala, és az unjó.

"táboroztatás OK"

MEGYEK TÁBOROZTATNI 25TŐL 30IG, JIHAAA :)

gyógyír

határozottan fejlődőképes ez a kapcsolat, ami azt jelenti, hogy jutunk egyről a kettőre, tehát megéri, bizony. tegnap beszélgettünk, vacsoráztunk, meccset néztünk, nevettünk. és örülök, hogy azzal nem bántom meg a másikat, hogy elmondom mi a bajom vele / velünk. hurráság.

most pedig megyek és benyalom a gépmódszert, mert holnap jól vizsgázni kell belőle.

egyébként meg ^ezt^ hallgatom és jó. a zöldteás-joghurtos-citromos milka ízével kapcsolatban viszont még nem tudok szilárdan állást foglalni. érdekes.

kiborult a zizi

a kaktuszunk virágzik jól, imígyen e.

a múlt hét nem volt túl izgalmas: két vizsga, egy kellemes hétvége, érzelmi viszály odabenn. no meg a döbbenet, hogy összesen nem sok barátom van, pedig én aszittem, hogy.

a táboroztatás szvsz esélytelen, de azért még pici reményt hagytam a dolognak. a nyár kilátástalansága pedig egyre jobban elkeserít. azaz inkább az, hogy előreláthatóan nem fogok csinálni semmi olyat, ami kedvemre való.

fcuk

anyukának a tévében igaza volt: trust nobody.

rég volt már ilyen fosfaszlé kedvem. nagyjából én tehetek róla, mert ahelyett, hogy kimásznék belőle, inkább beletocsogom magam a szarba. viszont a helyzetet feljavítja, hogy legalább nem nézek ki a közepéből segélykérő és bamba tekintettel. a barátok ilyenkor nem érnek rá, aki meg állítólag szeret, asse tudja mi van. mindegy, önsajnálat off, mentem a picsába.

a cynder meg kurvajó, hallgassad.

hét

kaptam, bibi.

sík

örülök, hogy vannak barátaim.

díszhuszárban a lépcsőn ülve - beszélgetve. árnyékba bújva, egymásnak örülve, csodálkozva - beszélgetve. állat a tenyérbe helyezve, mosolyogva - beszélgetve.

a legtöbb dolog egyáltalán nem az, aminek látszik.