szlartibarfaszt

négy apró színesmanó követte anyut a buszról leszállva.

kék vok a regényessayvel és dagad a mályam kb innentől .<--- egészen idáig --->. muhaha.

fos látni úgy egy filmet, h szinkronos és a tvben adják. fúj. és most megyek jól vissza a tízperceseimhez.

csip-csup

jövő héten sort kerítek egy régóta óhajtott találkozásra. hiába, ha az ember szívébe beférkőzött valaki, onnan kikergetni az illetőt már nem lehet - lévén szó egy Jóbarátról [nagy jével, jah].

a mai nap során sikeresen bevizuáltam a látóidegeim segítségével egészen pontosan százharminchét darabos oldalt a _könyvből_, meg piskótaszabdaltam és krémkavartam fél perc erejéig (utóbbi kettőt felírhatjuk konyhában később kamatoztatható képességem [alliterál, úgy figyelj] csiszolásának), szal mód felett izgalmas szonbatot vallhatok magaménak. sőt, még nincs vége, nekivetemedek kilencvenhárom oldalnak, hogy legyőzzem kis hitem és rontsam a szemem. utóbbi nem kicsit hasznos, úgy érzem.

bazár

a sok sérült ember összegyűlt a téren.

süt a nap, nekem pedig ez jelenti mostanában a legnagyobb örömet az életben. szánalmasevagyok. néhány (szám szerint kettő darabos) beszélgetés jót tett a lelkemnek, de érzem, a hétvége csak kín lesz és üresség.

lecsó

másnaposan, avagy még kicsit részegen azért jó tanítani, mert akkor a legkisebb gondod a lámpaláz. viszont jobban elengeded magad, mint kéne, az meg már kevésbé szokta megnyerni a tanárod tetszését.

a reggeli ledöbbenésem kitart estig, azóta is tűnődöm, hogy meg kéne húznom magam, avagy továbbra is merjem azt hinni, hogy én is vagyok valaki. másrészt rájöttem, hogy egy darab embernek sosem fogok annyit jelenteni, mint amennyit talán kéne, hogy. elszomorít, de legalább tudom mihez tartani magam.

"akkorát hapciztam kirepült a nyelvem." (:

kúloskúl

nyakkendős zsírszalonna terül szét a zaudi kormánya megett.

este bulájkodunk, de csak mértékkel a zivászat, mer 8tól meg tanítunk. szal csekdiszáut, hevönájsztájm. bambaságomról újabb tanúbizonyságot tettem, mikor is kifizettem a helyszínit a kallernak, mer magam elől dugtam el a ze havi bérlet. persze erre csak később jöttem rá. négy hangos bazmeget megért a dolog.

[plíz... számbádi, ték mi övéj]

angol2.doc

úgy megenném azt a tábla csokit, amit a kedves hozott csak nekem reggel. viszont nem illik a gépteremben, pláne nem óra közben. no meg a tanszékveznél, ugye. ilyen nehéz feladatok vannak ezen a zórán is, mikor nekem mindemellett van időm blogolni. hehe.

kedvet kaptam 800 oldal elolvasásához, már csak az a bökkenő, hogy nem nagyon van rá időm. de majd jól beosztom magamnak.

a nénik a buszon még mindig büdösek. a mellettem ülő csaj meg buta, mint a föld.

what the fánk

tegnap esti fánkzabálka, új hellyel megismerőke, kulterrel beszélőke - szeretnéd te is.

offoltam a kockulást muszájból, meg mert rájöttem, h van fontosabb is ennél. aki hiányol, írjon nekem mélt és nyafizzon, h tojok az arcába bele, mer én olyan vagyok.

ha nem írnék a kedvesről, az azért lesz, mer nincs semmi megemlítendő. bár nem szeretném, h a jóhoz való hozzászokásomba mélyedve megfeledkezzem arról, h ez abszolut nem természetes, és minden nap örülnöm kell neki e. asszem ennek a mondatnak túl sok értelme nem lett, de próbáld meg kivenni a lényegt.

i'mjustthesame

a Féreg által előadott, és legkevésbé szívesen hallgatott fejtágítást elkerülendő belemenekültem a gépírási kalendárium házinak feladott oldalába, hogy aztán kielégülést nem szerezve fellégezzek, hogy maradtam becsületes, és nem másoltam le ugyanazt négyszer. tehát kerülöm a bajt.

a jó pedig hiányzik. az ember egyre többet akar a tortából, egyre nagyobb szeleteket szel. majd azokat a földre veti, magára keni, ízlelgeti - mikor mit.

kicsiny dallamhullámok simogatták a csigámban lévő folyadék felszínét, mikor közeledtem a városhatár felé. nem igazán érdekelt a többi ember - csüngtek, kapaszkodtak, támaszkodtak, lökdösődtek. ők az ilyen nemszeretem fajták, akik kihozzák belőlem az ablak szüntelen bámulásának igényét, pedig az igazából nem is okoz nekem örömöt.

[ritkán rakok képet, most igazán szerettem volna, de nem műx. hámáméne.]

vakaróvilla

a sok elvetemült féreg bejött a terembe, én meg világmegváltani szándékoztam. hiába.

röpin megtörtént, amitől féltem, bár annyira nem súlyos a dolog. ettől függetlenül életemben nem fájt még így a térdem. próbáltam jankával elcserélni, de nem adja a zövét. biztos a bőrszín-unpasszolás volt a gonnya.

hétvégén jól beszabadulok a manólakba. gondoltam a "csoki van?" kezdet nem lenne rossz, de aztán a többiek nagyotnézése után átköltöttem a dologt. egyébként túlvok a zelső héten, és egész felpezsdült a vérem a sok embertől és a sok röhögéstől. no meg a napi három kvtól. *hapci* már most érzem, h narancstúladagolásom lesz záros határidőn belül. too many narancsos dolgot rakok magamba bele jól.

keserű

szerencsére mindenféle oskolával kapcsolatos dologgal kell foglalkoznom, így nem jut időm azon gondolkodni, hogy mit is akar a kedves. bár szerintem már ő maga sem tudja, engem meg asszem már lassan kezd nem kicsit hidegen hagyni.

egyébként meg jó újra aktív bölcsésznek lenni. rohangálni, késni, tanárokkal megbeszélni, szívni a neptunnal és szidni a kreditrendszert. meg most bemenni a hármas órámra, ami bé, de kötelező. a pénteki programomról való lemondás pedig nagyon esélyes, mivel tetves apám magasról letojja szeretett kislányát. lol, bazmeg, borulna rád a pohárszék meg egy hód tegyen magáévá.

sós mogyoró

szeretem a mát. nem kellett sokat itthon lennem, azért. mert van sok jóbarátom, azért. végre beszélhettem kulterrel is, sokat jelentett. a tegnap este megint csak jól sikerült: koncert, jó társaság, kellemes kocsmahangulat.

a nyomtatóval _most_ gyűlt meg a bajom. buta egy állatfaj ez.

kacsavíz

állítólag úgy püfölöm a billt, h nem igazán kellemes azt órákig hallgatni. hm. sosem mondtam, h finomkodó jellemem van.

rákaptam az adf ízére, nyamm. te is hallgatod, értem?

röpke a boldogság. észrevétlenül rádragad, megragadnod nehéz, leragadni mellette lehetetlen.

igazából úgy érzem, hogy hétfő óta semmi sem változott. az egész egy érthetetlen hullámvasút, és nem igazán élvezem.

celebration

"mit ünnepelsz?" - hangzott a kérdés, majd a lány mosolyogva közölte az érdeklődő tekintetűvel, miközben vörös rózsáját szorongatta, hogy három hónap szép idő. aztán megtudta, hogy egy kedves ismerőse gyermeket vár, végre. most pedig kapott egy telefonhívást; egy számára különleges embert megjutalmaztak egy olyan díjjal, amit tényleg megérdemelt.

kicsi öröm nekem is jár.

newszászi meg szarjon sünt, nem húzta le az átlagomat a két kettese, ble.