everything in its right place

"... there are two colours in my head..."

megigertem magamnak, h nem teszek fel kerdest 'mi lett volna ha' kezdettel, megis.

szanalmasan keservesen vergodom. es annyira ki akarok szallni az egeszbol, h inkabb meg is teszem. a pillanatok megmaradnak, de a hovatovabbrol nincs kedvem elmelkedni. majd lesz hovatovabb, ha eljon az ideje.

brainz

lennek................ ez meg az.

elkepzelesem sincs, hogy mindez hogyan is alakult. mikepp jutottam ide. az okok meg... azokrol vegkepp lovesem sincs. ilyen szokascselekvesesek a hetkoznapok, amikor felszallsz a buszra es arccal rohansz az idiota mokuskerekbe. amikor mosolyogsz a kurva idegenekre, meg lefutod a kotelezo tarsalgasi koroket azokkal, akik nem is erdekelnek. megis ugy teszel, mintha. mert ez tesz emberre, igy leszel resze a szoci kozegnek. masra vagysz, de az rohadtul messze van. fizikailag. is.

leszarom mar az egeszet, csak keruljek el innen.

utazgatnek, hangokat hallgatnek, neznem az uveg sikjat. szarnyalnek. megfognam a nagy semmit majd szabadon engednem. behunynam szemem, es elem tarulkozna a szines minden. egy uj vilag.

skhazam!

kozom nincs ahhoz az emberhez, akiben most vagyok. mintha csak egy ide-oda kozlekedo, neha masokkal tarsalgo, apro es erotlen mosolyokat elengedo senki lennek. ha tehetnem, mar tegnap elmennek innen. regen utaltam a sok mozgolodast, a joves-menest, most pedig ra vagyok utalva. mert ugy erzem, muszaj. mert felfordul a gyomrom, ha maradnom kell.

persze nem jo sehol sem igazan. mint a legtobben, en sem talalom a helyem.

"... egy magas hegy tetejen es csak gurigatnam le a kovet a pofajukba, csak szornam oket le a hegyrol lefele minden a pofakat fogakat mindenestul a kutya istenit mig vegre o is nyugton lenne meg az az istenverte szekerce se szolna tobbbet hogy

Kling klang kesz.

Kling klang kesz,

es akkor vegre nyugton lehetnenk."

one year

or

two and a half.

couldn't it be.

azert ez igy najsz for a few minutes. ilyen kizokkentos, rajossz hogy milyen szar a kornyezeted, pedig jobb is lehetne fajta dolog. ajanlom minden olyannak, aki igaz baratom. akikbol keves van.

fed.up

with those voices from downstairs coming to me... nearer and nearer.
with those sounds in my head from my heart. pictures, deeds, feelings ... it's always hard to pass them especially in the case when they don't feel the need to fade away. i feel this need but they don't care about me. they just come to my mind over and over again.
on the street walking to the bus stop at the starless night.
at the school he never entered.
on the bus when i saw those bored faces. when i felt that somebody was watching me ... from not more than half a meter... well, i needed his protect.
i needed HE. i need him still.
but it doesn't matter now. it's part of the past and we shouldn't change it. because...
sometimes i lose the reasons. the answer for the why.
does it make any sense? should it make any? who tells me? who KNOWS?
every day is the same coz i have to spend them without him.
same feelings. hatred, sadness, boredom, helplessness, inability, solitude, desolation.
nothing else.

marching backwards