...ik

eltűnt néhány érzés, néhány barát. minden változ...

foska

kilóg a lóláb!

milyen lóláb?

a tíz kiló láb!

nem, nem, a hóvégék nem jók, nem szeretjük. pláne a mostanit. meg az igazságtalanságot. meg hogy a barátaim nem azt kapják, amit megérdemelnek. [szomorú].

viszont kaptam zsiráfos pólót, így már lassan teljes a dizány. if you have any zsiráfos cucz, gimme that now.

pozsonyi kocka

hogy is szoktam mondani? aham..

"ez számomra ilyen hard-to-believe kategória". viszont csupajóság, bármennyire nem hiszek a tündérmesékben.

candle

az állatkert aljanépe kivonult az aszfaltra előadni a "nézd, milyen undorító vagyok!" c. műsort, premier pláne, hála az esőnek. szép a természet, mit is mondhatnók.
meg persze szeretek hülyeségeket beszélni juditon a fáradtság miatt, meg laptopot használni úgy, hogy a hogyanját nekem soha senki nem mutatta meg. izé, nyaff.
gyagyásnak lenni jó. most viszont belerakom magam az ágyba alvás céljából jól.

168. nap

akkor most elmondanám, hogy ő az, aki.

egy tóparti sétás, ágyban sokat heverős, napsütéses, kellemes napot simán el tud rontani egy darab momentuma az estének. onnantól borult az egész. arról már nem is beszélve, hogy a mai nap hogy indult.

a húsvét szépsége, hogy futurisztikus belsőt ölt a család hűtője. percekig lehet félig a hűtőbe mászva keresgélni az alufóliába csomagolt dolgok közül azt, amelyik neked kell. és naná, hogy mindig az utolsóra fáj a fogad.

ferde

pocsolyában a nap nyugszik e.

lelkemnek szépsége elterül a fotelon,
aztán kúszva szökik a plafon felé a falakon.
kedves egyed mosolya a levegőben,
néznélek némán, simogatnálak ölemben.

aludj, kérlek.

üres állomás

mikor eljövök, azt hiszem jobb lesz máshol.

nos, nem. most hiányzik csak igazán.

kérlek, maradj még.