szlartibarfaszt

négy apró színesmanó követte anyut a buszról leszállva.

kék vok a regényessayvel és dagad a mályam kb innentől .<--- egészen idáig --->. muhaha.

fos látni úgy egy filmet, h szinkronos és a tvben adják. fúj. és most megyek jól vissza a tízperceseimhez.

csip-csup

jövő héten sort kerítek egy régóta óhajtott találkozásra. hiába, ha az ember szívébe beférkőzött valaki, onnan kikergetni az illetőt már nem lehet - lévén szó egy Jóbarátról [nagy jével, jah].

a mai nap során sikeresen bevizuáltam a látóidegeim segítségével egészen pontosan százharminchét darabos oldalt a _könyvből_, meg piskótaszabdaltam és krémkavartam fél perc erejéig (utóbbi kettőt felírhatjuk konyhában később kamatoztatható képességem [alliterál, úgy figyelj] csiszolásának), szal mód felett izgalmas szonbatot vallhatok magaménak. sőt, még nincs vége, nekivetemedek kilencvenhárom oldalnak, hogy legyőzzem kis hitem és rontsam a szemem. utóbbi nem kicsit hasznos, úgy érzem.

bazár

a sok sérült ember összegyűlt a téren.

süt a nap, nekem pedig ez jelenti mostanában a legnagyobb örömet az életben. szánalmasevagyok. néhány (szám szerint kettő darabos) beszélgetés jót tett a lelkemnek, de érzem, a hétvége csak kín lesz és üresség.

lecsó

másnaposan, avagy még kicsit részegen azért jó tanítani, mert akkor a legkisebb gondod a lámpaláz. viszont jobban elengeded magad, mint kéne, az meg már kevésbé szokta megnyerni a tanárod tetszését.

a reggeli ledöbbenésem kitart estig, azóta is tűnődöm, hogy meg kéne húznom magam, avagy továbbra is merjem azt hinni, hogy én is vagyok valaki. másrészt rájöttem, hogy egy darab embernek sosem fogok annyit jelenteni, mint amennyit talán kéne, hogy. elszomorít, de legalább tudom mihez tartani magam.

"akkorát hapciztam kirepült a nyelvem." (:

kúloskúl

nyakkendős zsírszalonna terül szét a zaudi kormánya megett.

este bulájkodunk, de csak mértékkel a zivászat, mer 8tól meg tanítunk. szal csekdiszáut, hevönájsztájm. bambaságomról újabb tanúbizonyságot tettem, mikor is kifizettem a helyszínit a kallernak, mer magam elől dugtam el a ze havi bérlet. persze erre csak később jöttem rá. négy hangos bazmeget megért a dolog.

[plíz... számbádi, ték mi övéj]

angol2.doc

úgy megenném azt a tábla csokit, amit a kedves hozott csak nekem reggel. viszont nem illik a gépteremben, pláne nem óra közben. no meg a tanszékveznél, ugye. ilyen nehéz feladatok vannak ezen a zórán is, mikor nekem mindemellett van időm blogolni. hehe.

kedvet kaptam 800 oldal elolvasásához, már csak az a bökkenő, hogy nem nagyon van rá időm. de majd jól beosztom magamnak.

a nénik a buszon még mindig büdösek. a mellettem ülő csaj meg buta, mint a föld.

what the fánk

tegnap esti fánkzabálka, új hellyel megismerőke, kulterrel beszélőke - szeretnéd te is.

offoltam a kockulást muszájból, meg mert rájöttem, h van fontosabb is ennél. aki hiányol, írjon nekem mélt és nyafizzon, h tojok az arcába bele, mer én olyan vagyok.

ha nem írnék a kedvesről, az azért lesz, mer nincs semmi megemlítendő. bár nem szeretném, h a jóhoz való hozzászokásomba mélyedve megfeledkezzem arról, h ez abszolut nem természetes, és minden nap örülnöm kell neki e. asszem ennek a mondatnak túl sok értelme nem lett, de próbáld meg kivenni a lényegt.