rebellion

keep the fire burnin', honey.

welcome newbies and darlings, kár h vraukóval ebben a félévben nem lesz órám, hm. most meg az a zállás, h a henus jól érezgeti magát. dobol a lábával, csigát hallgat, és mosolykákat küld a szoba mind a négy falának. mer annak oan sok értelme van. nem, nem jelentkezett ma a kedves, de már a facombot se érdekli. a réztál is lehet fatális, viszont a fatál nem lehet mentális. remélem ittál is, lefejtem a patád is. holnap mehetek a téóra nyavalyogni, mer a tanárok lusták és basznak beírni a jegyeket. nyomunk egy grrt, aztán elfelejtjük a zegészet.

[grr]

nosza rajta, pattanj a lóra, és hódítsd meg a világot (ez barackszínű, v mi a manó?).

hétfő

hülye vagy, ha nem szednéd le a vart, nem vérezne állandóan. sőt, be is gyógyulna. talán a helye sem látszana meg. de mondom, hülye vagy.

tegyük fel, hogy x személynek a tizes skálán - érzésem szerint - olyan ötös erősségig vagyok fontos. ha én x személy fontosságát egyenes arányban akarom tartani az általam érzett jelentőségével, akkor ugyanígy kéne éreznem - de ez nem ilyen egyszerű. ugyanis x személy életemben betöltött szerepe számomra változó, nem tudom a konstans ötösön tartani. [jajjfújnyhajj.]

délután elő fogom venni a kreatív énemet, és jól megerőszakolom egész héten. alkotni fogok.

nahát, megérkezett a tollfelvásárló, vesz ő kacsatollat, libatollat... egy pax-tollat, azt dugnék le a torkán - hátha megfelel neki az is.

VÉGE.

huhh, erre vártam. leülni úgy, hogy tudom, már nincs semmi sem hátra. hogy nyugodtan pihenhetek, és az nemcsak egy kis lazítás a kemény munka előtt. hogy azok a kacajok nemcsak időszakosak, hanem lehetnek akár állandóak is.

SIKERÜLT A LÍRA GYAKJEGYVÉDÉSEM! és újszászi egyszer nagyon rohadjon meg, ilyen rosszindulatú tanárt, mint ez, bazz...

asszem most kisebb mértékű alkoholos mámorba menekülök - én így ünneplek. meg látványosan lezárom a félévet a jegyzeteim végleges elpakolásával.

alszom, hosszas órákig.

a tegnap is jól sikerült, leszámítva a kedves ellen elkövetett félig szándékos, félig mégsem cselekedetemet. viszont beszélgettem egy nagyon jót (megint reggelig), megismertem egy klassz embert, és nevettem. sokat.

[remélem, hosszú lesz ez a másfél hét.]

salad

a szökkenő gazellát aljas módon lelőtte a vadász - húsát kutyák ették.

fejemben zengenek szavak: death, nature, ye, thou, proud, doth, hath, seeketh, dust... legyek már túl rajta. az orrom se vérezne minden reggel.

aludni sincs kedvem. előre félek a tudatalattim által kreált szövevényes, követhetetlen, logikátlan, irreális meséktől. pihenni, nyugodtan: ezt szeretném igazán. ah, sekély a remény.

bithajcsár

isteni salátát tudok készíteni, tunk pum. legalább tudom, mire vagyok képes. viszont attól rettegek, ha egyszer magamra leszek utalva, és nem fogok tudni kibontani egy üveg kólát vagy egy doboz konzervet, akkor bizony garantált és éh-, illetve szomjhalál. persze ott a szomszéd. de ha olyanom se lesz, akkor jajjmilesz.

az alvás az ilyen érdekes tevékenység az életemben. mikor arra lenne szükségem, hogy álomképmentesen tengessem rem-fázisaimat, akkor naná, hogy mindenféle banális baromságok zaklatnak csukott szemhéjam mögött. a mai délutáni alvás sem akart két órás csoda lenni; a két órás, és a csoda jelzők külön-külön sem sikerültek megvalósulni.

[apu állandóan kiszáradt torka vagyok.]

na'jsz

nekem van a legtündérebb netbratyom.

és egyébként is régen mondták már, hogy gyönyörű vagyok. bár ez nem az ő reszortja lenne, de mindegy.

mi nyertük a hidegségi versenyt, 19,4° rulz. mínusz, of course. mezítlábas papucsolás kicsit unjó volt, mikor kimentem a könyvemért a kapuba [...].

újból gratulálni tudok a kreditrendszerhez - egy kiaszott, egy nyamvadt kredes tárgy miatt kell tíz nyomoronc félévet járnom a suliba. azaz még a mellé kell varázsolnom vhogy 14-et, hogy ne basszanak out, mer nincs meg a 15 kredem. és akkor lesz majd az, hogy hello, fizess légyszi, sok a kreded. hát a kurva anyját annak, aki ezt kitalálta, mostmár tényleg.

kill that pain

tényleg öröm volt felkelni hajnal hétkor, aztán jól belevágni a fogvacogtató északi szélbe és az általa szemembe kavart porhóba. annyiban megérte a dolog, hogy a nagyim arcára kiült örömöt látni kellett, mert azt elmesélni nem lehet. boldog volt(am). egy kicsit.
végre találkoztam a manómmal is. vele bármikor jó; szavak nélkül is megérzi, hogy mire van szükségem. egyre jobban érzem, hogy mennyire törődik velem. kezd újra visszatérni a mosoly, ha eszembe jut a kedves.