így utólag.

a keddi nap tanulsága még az is volt, hogy sose vegyél teszkós dzsint. abban bizony nincs dzsini.

mutatok képet ugyanezen napról, bizonyítandó, hogy milyen jól éreztük magunkat:

el akarok innen menni, messzire [batta pont elég messze van]. szerencsére a házat nem építjük most nyáron, így itthon nem lesz felfordulás. plusz itt a mai nap, fater dolgozik, tesó detto, anyuval meg végre jól érezhetjük magunkat. legalább egy napig.

fasza.

nah, több türelmem nincs, marad ez a dizájn.

voltunk grilles-csajos-telkenalvós összejövésen, és az jó volt mindenkinek. pláne nekem.

a teszkóba kétszer mentem dolgozni, először és utoljára. négyezer hufért nem pakolok harminc centis kaspókat, nem számolok száz meg száz mecsbokszot, nem takarítok, nem fetrengek a földön. mi vagyok én, eh?

remélhetőleg hó végén összejön a tábor, utána meg lehet angoltanítani, új tanítvány van a láthatáron. ha már más munkát nem sikerült találni... :/

circus

some kinda oddity found in everybody.

várom már az időt, amikor szabadon kiszállhatok magamból, és nem kell visszajönnöm oda, ahonnan elindultam. mindig ugyanaz - csak menekülök. az igazi változás még nem következett be.

most így jól megmondanám, hogy mekkora taknyos féreg az emberiség összes eleme, beleértve magamat is. de még nem jött el az utálat ideje sem.

hallgasd.

re-g

i wanna go there.

still here

nem minden döntés fordulópont. nem oldja meg a helyzetet, nem szünteti meg a bizonytalanságot. sőt.
persze én választottam ezt az utat - "ésszel él az ember". mégis néha nevetségesnek érzem azt, hogy mindenben a logikát keresem. abban is, amiben nincs - mert nem lehet. pitiful.

but I know as they hammered those nails

into your beautiful hands your eyes

they tried to search for mine

but I look away

dzsamajka

ezt most csak úgy - mert megyek hétfőn teszkódolgozni :)

off

asszem ezt a tizenharmadikát is meg fogom jegyezni.

egy napig tartó boldogság volt a tegnapi.

legalább pontot raktunk a végére.

persze ettől még iszonyúan fáj.