fcuk

anyukának a tévében igaza volt: trust nobody.

rég volt már ilyen fosfaszlé kedvem. nagyjából én tehetek róla, mert ahelyett, hogy kimásznék belőle, inkább beletocsogom magam a szarba. viszont a helyzetet feljavítja, hogy legalább nem nézek ki a közepéből segélykérő és bamba tekintettel. a barátok ilyenkor nem érnek rá, aki meg állítólag szeret, asse tudja mi van. mindegy, önsajnálat off, mentem a picsába.

a cynder meg kurvajó, hallgassad.

hét

kaptam, bibi.

sík

örülök, hogy vannak barátaim.

díszhuszárban a lépcsőn ülve - beszélgetve. árnyékba bújva, egymásnak örülve, csodálkozva - beszélgetve. állat a tenyérbe helyezve, mosolyogva - beszélgetve.

a legtöbb dolog egyáltalán nem az, aminek látszik.

kukatündér

emberfüggő a viselkedésem, bár szerintem ez mindenkivel így van. viszont nem ártana lemondanom a másokhoz való alkalmazkodásom e fokozott mértékű formájáról.

változott a hozzáállásom az élet egy bizonyos szemléletével kapcsolatban. talán romantikusabb lettem, talán kicsit elszakadtam a földtől. vicces, hogy ezt egy olyan ember "érte el", akivel már hónapok óta nem beszéltem. nem így kellett volna lennie. persze such is life.

a táboroztatással kapcsolatos internyúlon túlvagyok. előérzetem nincs, de ha lenne sem büszkélkedhetne a pozitív jelzővel. szal inkább a jóslásokat mellőzve várom a választ. közben pedig reménykedem.

rich bitch

álmomban én voltam a szőke picsa narancssárga-fekete mintás hosszú kabátban, ügyesen mozogtam át a sövényen és meghatározott feladatom volt. motor, bilincs, szenvedő áldozat, néni kilincshez zárt keze a boltban meg minden. meg volt ilyen nagy hűtőajtónk - csak azt nem értettem, hogy akkor a hűtő mér nem akkora, mint, no meg a poharak lehűtésének vajh mi is lehet az oka. mondom: az egész ajtó végig volt pakolva kristálypoharakkal.
hajnali névnapi köszöntőmre meg ennyi volt a válasz: "köszi. rendőrségen vagyok. puszi". szal most belémköltözött az aggodalom is. nem kicsit.

kezdem egyre jobban azt hinni, hogy az egymásnak teremtődős rizsának van némi realitása. egyébként is ebben a betondzsungelben igenis szükségünk van effélékre. badarságok, mégis ... szal mégis bekajoljuk. a póknak meg úgy lesz telefonja, hogy bemászik a sarokba és telefonja.

napgyerek

ingyér utazhattunk hazafelé gynap alkalmából. jipí.

meg láttam szépet, és ha te is megnézed, akkor lesz nekünk közös élmény [saci kopirájt].

jah, és most nekem megin jó. meg írtak a nyelvsuliból, hogy szerdán beszélgetődjünk el vala a táboroztatással kapcsolatban. btw a fősulin lesznek a 1o-14 évesek elszállásolva, lol. lehet ott lesz munkám, ahol gályatáboroztam, meg ahol tanulok. mindent egy helyen. viszont ha nem tetszem nekik, akkor szomorodás lesz, és elmegy a kedvem a csütörtöki vizsgámtól.

nem vagyunk jó helyen.

azért jó vonatozni, mert az ember nem merülhet el a gondolataiba, emlékeibe, érzéseibe nyugodtan. pont a legjobb pillanataidban zavarnak meg egy-egy udvariasnak szánt kérdéssel. belemásznak a kis világodba, és csettintésre szertefoszlik az egész. folytatni már lehetetlen ott, ahol abbahagytad - újra felépíteni meg már nincs erőd. talán ez így van rendjén.

it's a late goodbye

más, mikor üres vagy, és megint más, mikor kiszakítanak belőled egy falatot/darabot [utálom, hogy ez tapasztalat].

you started running

az öreg nénit lesegítette a bácsi a buszról, viszont utána látványosan magára hagyta. ott állt; az esőben, görnyedten, a botjára támaszkodva. egyedül. mind így maradunk - magányosan.

when you fall it's ok