candle

az állatkert aljanépe kivonult az aszfaltra előadni a "nézd, milyen undorító vagyok!" c. műsort, premier pláne, hála az esőnek. szép a természet, mit is mondhatnók.
meg persze szeretek hülyeségeket beszélni juditon a fáradtság miatt, meg laptopot használni úgy, hogy a hogyanját nekem soha senki nem mutatta meg. izé, nyaff.
gyagyásnak lenni jó. most viszont belerakom magam az ágyba alvás céljából jól.

168. nap

akkor most elmondanám, hogy ő az, aki.

egy tóparti sétás, ágyban sokat heverős, napsütéses, kellemes napot simán el tud rontani egy darab momentuma az estének. onnantól borult az egész. arról már nem is beszélve, hogy a mai nap hogy indult.

a húsvét szépsége, hogy futurisztikus belsőt ölt a család hűtője. percekig lehet félig a hűtőbe mászva keresgélni az alufóliába csomagolt dolgok közül azt, amelyik neked kell. és naná, hogy mindig az utolsóra fáj a fogad.

ferde

pocsolyában a nap nyugszik e.

lelkemnek szépsége elterül a fotelon,
aztán kúszva szökik a plafon felé a falakon.
kedves egyed mosolya a levegőben,
néznélek némán, simogatnálak ölemben.

aludj, kérlek.

üres állomás

mikor eljövök, azt hiszem jobb lesz máshol.

nos, nem. most hiányzik csak igazán.

kérlek, maradj még.

thirteen

tesóm gépe nem megy, és úgy netezek. dekurvajó.

most ilyen semminek sem tudok örülni kedvem van. bebújnék a sarokba és magamra pakolnám a plafont. ami boldogít, hogy bunkó elment dolgozni, nem hallom ma a hangját. ami viszont elszomorít, hogy most nem azzal vagyok, akivel szeretnék.

nincs kedvem a rejtvényekhez, meg a másik jókedvéhez.

meg úgy natúr baszódjon meg sokmindenki ebben a világban, kezdve a téós nyanyákkal az olyan emberekig, akik buták, mint a föld, és velem egy buszon járnak. meg akik nem bírnak kicsit odébbállni, ha nem férek el a járdán / buszon / folyosón, akárhol.

nevetséges, hogyha nincs konfliktus, akkor csinálni kell. nemokos.

rose

[ritmusra bólogat-bólogat]

itt volt a kedves, és asszem mostmár egyre jobb minden. meg a nap is süt, aminek jól lehet örülni.
ha lehetne választanom, kihagynám azt az elkövetkezendő időszakot, amikor csak kóstolgatni fogom az igazi életet, munkával, nemitthonlakással, önállóssággal. persze úgy tűl egyszerű lenne az egész.

gidipacaaaal!

35 óra talpon, aztán 15 óra alvás. eredmény: vérző cserepes szájszél, megfázás és mindig bedugult orr, némi csalódás, fájó szem, remegő kezek, sok-sok ajándék, egy db aranyérem.

egy élmény volt nem kicsit kellemes és emlékezetes momentumokkal.

az élet viszont nem áll meg, és ennek a két kiesett napnak köszönhetően szépen beszívtam a hétvégét. de akkor is megérte.