gepirgepir #5

nemakaroktöbbetgépírni,szalmostnincsnormálisposzt.
szori.

gepirgepir #4

a víziló egy tehénfajta, nem?

átestem az undoron, a heróton, a szeretnék-nem-itt-lennin... asszem vége. viszont a gidipacalt huszonkibaszottötször leírni _gyilkos_. és egyre szarabbul is érzem magam eüileg. és vh nem itt szeretnék most lenni.
szabályosan elküldtem a picsába egy leányzót, miután 1. elfoglalta a gépem, 2. a kedvenc pulcsimon tesztelte a gurulós szék által nyújtott élvezeteket, 3. ezen a gépen nem chatelünk a chat.hun. mondom NEM. nekem ez bőven elég arra, h most ne keressem meg a drágát, és kérjek tőle bocsánatot. másrészt meg láttam dagilányt dundiujjait pulcsijába rejtegetni evés után - megjött a kedvem az emberek közt levéshez. arról már nem is beszélek, hogy a legidegesítőbb csaj akaszkodott ránk. kicsit szerettem volna jóbarátok közt lenni, de nem. hát rohadjak meg önzőségemben.
a főiskola hatalmas, de egy rohadt hely sincs, ahova megbújhatnál. tennem kéne az ellen, hogy ne gyötrődés legyen a ma éjszaka.

biztosan lesz jobb. most nem az.

#3

nah, most a legszarabb.

gepirgepir #2

ejh, repül a zidő. közben már benyomtam v 28,ooo karit (a regény megin fakinsit), beszélgettem jókat, és szerencsére nem kell a folyosón tengetnem hátralévő óráimat, mer a rekordos csúnyamagasbácsi (nem is, magascsúnyabácsi) meglépett pestre e. summa summarum így elsőre:

• jankának van mesenje (kul)
• kajoltam finya somlójit (kul)
• pofáznak mindig mögöttem - barnítókrém unrulz -, szól a zene, röhögnek, fényképeznek, kamiznak (unkul)
• a másik teremben a zorbát és kerozint _kell_ hallgatni (unkul, de nagyon.)

szal asszem ien fele-fele hangulatom van, bár inkább 6/1o, mer mek kvzni.

gepirgepir #1

jól megkezdődött a fantasztikus sokórás pötyögölde, amikor megdöntjük a rekordot, merajjó mindenkinek. persze legalább egy gép elugrik egy fagyiér', tutira.

hétfőn jól eláztam, kedden detto, itt a tavasz, örüljünk hát. anyóspajtást is meglátogattuk a kedvessel, ennek köszönhetően most ien boldogos vok. 'sszem.

majd még jól megírom mennyire örülök annak, hogy itt kell meresztenem a fenekem 25 órán keresztül.

bu

vigyek kispárnát meg hálóbaget, jah. max másik egeret vinnék, az fontosabb. csak az a gépeléshez annyira mégsem kell. előre rettegek a gondolattól, hogy 25 órán át nem hagyhatok el egy folyosót - a suliban. grr. még jó, hogy nem volt ott líraórám / -vizsgám. borzadnék az emlékektől jól.

ez a hétvége jól el lett hm, nem csináltam semmi hasznosat. és nagyimékat is kihagytam, pedig.

sentimental? fuckin' mental!

sáros a pad.

a felszín, a felszín, az dukál. a legártatlanabb és leghihetőbb hazugság, mely valaha is az ember pofájába kúszott. néha még maga a hazug sem tudja, hogy becsapja a másikat.
a the descent-et ajánlom mindenki figyelmébe. végre egy film, amelyen én is megugrottam vagy kétszer. képileg rádtelepül, a hangok meg bemásznak a fejedbe. csak a vége van összecsapva.
kicsit minden idegen, mert azt akarom, hogy távol álljon tőlem. az érzetek újak, mert újra meg akarom őket tapasztalni. kirándulós érzet, mikor minden más, pedig már megszokott.

a néni a padon meg aranyos.